Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - FEJÉRDY TAMÁS: A VELENCEI KARTA MA

jegyein" mást értünk ma, mint 1965-ben. De ez csak egy apró stilisztikai észrevétel. A lényeg az, hogy hol kezdődik a hipotézis és mi az, hogy elkerülhetetlen mértékű beavatkozás? Én szerintem ez az a pont, ahol a Karta mai értelmezése körül a legtöbb vita van. ... „A hiányzó részek kiegészítésére szolgáló hozzátételeknek harmonikusan kell az együttesbe illeszkedniük, meg kell azonban különböztetni azokat az eredeti részektől, nehogy a restaurálás meghamisítsa a történeti és művészeti dokumentumot."... Én úgy gondolom, hogyha a Karta mai értelmezési és használati lehetőségéről beszélünk, akkor a hangsúly most éppen eltolódik az első mondatrész felé. A harmonikus illeszkedés ma már szerintem nagyobb és erősebb követelménynek tűnik, mint a megkülönböztetés egyébként szintén megfogalmazott igénye. A 14. pont a történeti településekről szól, ez későbben Winkler Gábor fogja elemezni. De szeretném megemlíteni azt, hogy a Kartának egy része az ásatásokkal foglalkozik. Tehát a műemlékekkel foglalkozó Kartan belül helyet kap a régészeti emlékek sora is. Érdekes, hogy most nálunk az új egységes örökségi szemléletben ez a probléma megint felerősödni látszik. A Karta erről azt mondja: ..."A romok helyreállításáról, valamint az építészeti részletek és talált tárgyak szükséges mértékű állandó konzerválásáról és védelméről gondoskodni kell."..."... „Meg kell ragadni minden kezdeményezést, ami a feltárt emlék megértésének megkönnyítését célozza anélkül, hogy megváltoztatná annak értelmét. Minden rekonstrukciót azonban eleve ki kell zárni és csak az anastylosis lehetőségét szabad előirányozni, vagyis a meglévő, de szétesett részek újra összeállítását. A kiegészítő elemek mindig felismerhetők legyenek, és csupán azt a minimumot tegyék ki, amennyi a műemlék megőrzésének és a formák teljessége visszaállításának szükséges feltétele."... Én úgy gondolom, hogy ez az, amit ma sokszor és sok helyen megkérdőjeleznek, ez az, amit ma leginkább vitatnak. Az egyik probléma ezzel kapcsolatban a mérték kérdése, ki mit tekint lehetséges anastylosisnak, illetve ki mit tekint minimális, és mit szükséges kiegészítésnek. A másik sokat vitatott dolog, hiába kerülgetjük a forró kását, a rekonstrukció kérdése, amelyet régészeti emlékeknél a Velencei Karta valóban „expressis verbis" teljes egészében elvet. A Karta, ez a mindmáig megkerülhetetlen, mű azonban az említetteken kívül a 16-os záró pontjában még a publikációk, az ismertetés fontosságáról is szól. A Velencei Karta időt állóságához tehát nem fér kétség, talán a teljességéhez sem, mégis idő közben, különböző témakörökben komoly kiegészítéseket kapott. Ilyen a már említett Történeti Városok Kartája és ilyen a történeti kertek és sok más egyébre vonatkozó karta is, amelyeket itt és most nem fogok felsorolni. Viszont igen érdekesnek tartom az 1994. évben született „Narai dokumentum"-ot a hitelességről. Ez azt az időközben egyre kínzóbbá váló űrt szerette volna kitölteni, hogy a Velencei Karta nem foglalkozik a hi-