Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„B" SZEKCIÓ: Az építészeti örökség helyi védelme - TÓTH ZOLTÁN: ORSZÁGOS VÉDELEM - HELYI VÉDELEM: AZONOSSÁGOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK

det, a régi homlokzatot, és így tovább -, ami a település lakóinak büszkeségévé is válhat. A polgármesterek és a polgárok nem mindenütt egyformák. Ahol nincs helyi értékvédelem, ott bizony előfordul Baranyában is, hogy indokolatlanul építenek át, cserélik az ablakokat, stb. Ez sokszor az önkormányzaton és a közakaraton múlik. A népi építészeti emlékeket nemcsak helyi védelem alá, hanem országos védelem alá is szokták vonni. Az országos védelem eredményeként gyakran születnek tájházak. Ezekben a házakban a védelem után, jellemző módon, már nem egy paraszti gazdaság, hanem egy kis helytörténeti múzeum működik. Látogatói döntő módon nem a falusiak, hanem a városból, vagy az ország más részéből érkeznek. Ily módon ezek kevésbé szolgálják a helyiek identitásának erősítését. Ez a tény természetesen nem jelenti létük megkérdőjelezését és nem jelenti azt, hogy ne lennének hasznosak és szépek, és nem szolgálják a legrangosabb emlékanyag megmentését. Azonban a népi építészet védelmével kapcsolatban is megkerülhetetlen kérdés, a funkció. E tekintetben érdekes példa a dobszai talpasház, ahol gyerekeknek szerveznek tanfolyamokat. Teknővájástól, a hímzésig, különféle mesterségeket lehet itt megtanulni két hét alatt. Ezeket a mesterségeket azonban, nem a falusiak tanulják meg, hanem a pécsiek, meg a pestiek, és nem a falusiak tanítják, hanem iparművészeti főiskolát végzett kollégáink. Nagyon hasznos, amit csinálnak, de a faluhoz igazából nincs semmi köze. Nagyon jó a hasznosítás, de ez nem segít a pusztuló faluszéli kőkereszteken, ehhez hatékony helyi védelem szükséges.