Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„A" SZEKCIÓ: Műemléki értékek és inventarizáció - SOMORJAI SELYSETTE: A MŰEMLÉKI INVENTARIZÁCIÓ

Marosi Ernő előadására utalva - teljesíti a műemlékvédelemnek a társtudományokkal kapcsolatos kötelezettségét is. Hiszen a műemlék történeti forrás lehet a történészeknek, a művészettörténészeknek és még számos más tudománynak is. Tehát a műemlékvédelemnek feladata és kötelessége, hogy a műemléki topográfia szintjén dolgozza fel azt az emlékállományt, aminek gondozásával meg van bízva. Véleményem szerint ezt szolgálja az inventarizáció, a klasszikus értelemben vett nagy topográfia egyfajta módja, a nagy inventárium, ami nagy leltárként is forog a köztudatban. Tehát az inventarizáció keretében eddig kellene eljutni minden műemlék esetében. Szerintem ez a műemlékvédelem alapfeladata. Ebben a kontextusban nem tartom indokoltnak új fogalom bevezetését. Úgy gondolom, hogy klasszikus értelemben topográfiai kutatás címmel tudjuk jelölni és összefoglalni mindazt, amit értékfeltárás címén a műemlékvédelemnek alapfeladatként el kell látnia. Miközben Magyarország műemléki topográfiája, mint kiadvány készül, azt is látni kell, hogy folyamatosan futnak más programok is. Általában rövid határidővel és az aktuális feladat szabta vázlatos tartalommal. Ezek sok esetben a későbbi nagy topográfiákhoz is felhasználható értékeket tárnak fel, mint például az ipari műemlékek terén, és a közelmúlt műemlékei tekintetében. Ilyen programunk volt a „táguló körök" vagy egyéb, aktuális feladatok, mint például a kastély program kapcsán létrejött eredmények. Azt mondhatjuk tehát, hogy ezen feladatok révén Magyarország műemléki topográfiája tulajdonképpen digitalizált adatgyűjtés formájában készül és fontos hangsúlyozni, hogy a műemlékvédelemnek nem lehet kevesebb a célja, minthogy ezt a munkát minél előbb teljes befejezésre is juttassa. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez a műemlékvédelemnek egyrészt törvényi, másrészt szakmai kötelezettsége is. Magyarországi alapadottság, hogy nálunk a levéltári és a helytörténeti források feldolgozatlanok, és a rendelkezésünkre álló szakirodalom hézagos. Ezért a műemléki értékféltárásnak egyetlen és szinte kizárólagos forrása maga az épület. Ennek következtében mindenfajta topográfiai, inventarizáló munka alapja a helyszíni bejárás kell, hogy legyen. Az emlékanyag helyszínelése, bejárása pénz- és munkaigényes feladat. Könyvtárakra és publikációkra támaszkodva, az értékek töredék része sem fog elénk kerülni. A pénz- és szakember-kapacitás optimális kihasználása fontos szempont, mert kevesen vannak, akik ehhez értenek. Lehet, hogy volna mód arra, hogy többeket bevonjunk a munkába. Ezen gondolkodunk is, és van olyan emlékanyag, ahol ez megoldhatónak tűnik. Azon vagyunk, hogy az országban folyó inventarizációs munkát egy közös adatstruktúrában tudjuk kezelni. Ezt segítené, hogyha az adatokat úgy rögzítenék, hogy azok másként strukturált szempontok szerint is hasznosíthatók legyenek. Nálunk azonban ez nem általános kritérium. Nem cél ugyanis az, hogy az értékfelvétel bármilyen szempontból sematikussá váljék, és szakmai szempontból, a gyors