Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„A" SZEKCIÓ: Műemléki értékek és inventarizáció - VÁCZI PIROSKA: IPARI ÉPÜLETEK VÉDELMÉNEK LEHETŐSÉGEI

ezen a területen, amelynek nem a védelem deklarálása az elsődleges célja, hanem ezen értékek megőrzése és fenntartása. Az ipari épületekben és együtteseikben meghatározott technológia szerint végzett tevékenység tárgyi dokumentálására elszigetelten léteznek ugyan szakmúzeumi gyűjtemények, melyek különböző színvonalon a legkülönbözőbb gyűjtőkörrel rendelkeznek, ezek azonban csaknem kizárólag a berendezéssel, gépekkel, technológia történettel, ipartörténettel foglalkoznak. Az ipari örökség épületállományának felmérése, feldolgozása eddig nem történt meg Magyarországon. Ezen a tényen annak ismeretében nem lehet csodálkozni, hogy a fentebb már említett gazdasági és politikai okok miatt az ipari termelés területei nemcsak az adott település rendezési tervén, hanem gyakran katonai, hadiipari jellegük miatt a földhivatali nyilvántartásokban is fehér foltként szerepelnek. Felmérésük és tudományos feldolgozásuk tehát az építészettörténet és a műemlékvédelem eddig alig ismert területeit tárja fel. A téma sürgető aktualitása pedig azokat az új módszertani megközelítéseket kívánja meg, melyek kidolgozásával és alkalmazásával a tudományos eredmények elő tudják segíteni ezen épületek visszatérését, reintegrálását a gazdasági életbe. A védelem lehetőségei előtt tisztázni kell, hogy mit nevezünk ipari műemléknek. Meg kell-e vajon különböztetnünk az ipari örökséget az ipari műemléktől, vagy a téma jellegéből adódóan az eddigi műemléki gyakorlatot kell „kitágítani"? Az ipari épületekkel kapcsolatos egységes műemléki szemlélet kialakulását ugyanis, a már említett történelmi, politikai, gazdasági helyzettől eltekintve, számos elméleti vita is bonyolította. Nemzetközileg is vitatott például, hogy a kézműves ipar is - ókortól napjainkig - vagy csak a gyáripari termelés ipari forradalomtól számított emlékei tartoznak a tárgyalt kategóriába. A tágabb értelmezés szerint idetartozó, egyben népi kategóriát is alkotó, természetes energiát felhasználó malmok viszonylagosan nagy számú védettsége jócskán meghamisítja az e téren elért eredményeket. Az ipari örökség megőrzésével foglalkozó nemzetközi szervezet: a TICCIH megfogalmazása értelmében az ipari örökséget az iparral kapcsolatos ingó és ingatlan tárgyak, írásos dokumentumok és a termelésben résztvevő emberek szóbeli visszaemlékezései együttesen alkotják. Ezen belül megkönnyíti a legkülönfélébb idesorolható épületfajták ipari emlékként történő definícióját, ha Császár László értelmezését alkalmazzuk. Ö azokat az építészeti és ún. kultúrmérnöki objektumokat (hidakat, viaduktokat, felüljárókat, alagutakat, tárnákat stb.) tekinti iparinak, amelyek végig kísérik a termék útját, az előállítótól a fogyasztóig. Bonyolítja a helyzetet, hogy az épületek önmagukban nem mindig rendelkeznek védendő kvalitással, és eddig az ingatlanhoz tartozó ingóságok védelmi felügyelete múzeumi hatáskörbe tartozott. Vagyis ezen a területen az építészeti kvalitás messze nem lehet az egyedüli értékmérő kategória. Sokkal inkább a különböző szakterületek történeti értékelésének összessége eredményezheti a kulturális érték megjelenését.