Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

PLENÁRIS ÜLÉS - KISS LAJOS: SZEGED ÉS CSONGRÁD MEGYE XX. SZÁZADI ÉPÍTÉSZETE

A szakmai tisztesség okán rövid utalást kell tenni a modern építészet, illetve a Bauhaus Szegedre gyakorolt hatásáról, és néhány jellegzetes alkotásáról is. Mint sokan gondolják, Szeged építészete alapvetően konzervatív. Talán emiatt is a modernizmusnak ebben az időszakban nem volt akkora építészeti és városképet alakító szerepe, mint például a szecessziónak. A kevés számú fennmaradt emlék közül megemlítem a Berzsenyi utcában álló, Kozma Lajos által tervezett lakóházat, a Horváth Mihály utcai Iparcsarnokot 1936-ból tervezője a kitűnő helyi építész, Sebestyén Endre -, valamint a Honvéd téri református templomot 1941-ből (tervezője: Borsos József)Összefoglalva megállapítható, hogy Szeged nyitott és befogadó város volt építészeti értelemben is. Fejlődésére természetes módon hatottak a különböző stíluskorszakok és iskolák, de még a divatok is. Jól idomult az eltérő fejlesztési és hatalmi szándékokhoz. (Ne feledjük: bár a ceruza, jellemzően az építészek kezében van, az összes várospolitikai, sőt városrendezési döntés, a mindenkori hatalom kezében volt és van.. Például a szegedi Vár bontása esetében is.) Egyetlen természeti katasztrófa, háború, politikai erőszak, vagy téves szakmai beavatkozás sem volt képes a város egységét, szerves és organikus fejlődését, harmóniáját megtörni. Persze veszélyeztetés többször is előfordult, kisebb-nagyobb sebhelyek keletkeztek is a város testén, de alapvető és végzetes hiba talán nem következett be. Hódmezővásárhely téglaépítészete A homlokzatképzés leggyakoribb anyaga Hódmezővásárhelyen a vakolat és a fagyálló tégla volt, helyenként ezek kiegészítőjeként a fa. A két anyag alkalmazhatósága eltérő: míg vakolatból és gipszből szinte minden forma kialakítható, addig a tégla előre gyártott elemes jellege bizonyos korlátokat szab. Gyakori, hogy a cizellált részleteket vakolatból, a homlokzat alapsíkját pedig téglából készítették. A század elején épült jelentősebb épületek zöme a historizáló-eklektikus és a szecessziós stíluskorszakból származik. A rajtuk alkalmazott vakolatdíszek és részletek hasonlóak az ország más településein található egykorú alkotásokhoz. Ezek többsége a XIX. században közkézen forgó mintakönyvek alapján készült. A szecesszióba hajló házak díszítése már sokkal egyedibb, ennélfogva ezeket tipologizálni is nehezebb. Bár a helyi és a környékbeli téglagyárak által készített idomtéglák választéka korlátozott volt, felhasználásuk és variálásuk kreatív módon és nagy-nagy leleménnyel történt. Az olcsó és több színárnyalatban (a sötétbordótól a fekete-barnán át, a világos narancsszínig) kapható tégla tartósnak és esztétikusnak bizonyult évtizedeken át, és még a legegyszerűbb homlokzatnak is kellemes textúrát kölcsönzött. A századfordulótól kezdődően a rangosabb épületek téglahomlokzattal készültek és a városkép máig meghatározó egyedi értéket hordozó elemeivé V altak. A téglahomlokzatok mind a lakó-, mind pedig a középületekre jellemzők voltak ebben a korszakban. A középületek közül kiemelhető a Tornyai Jáuo!) Múzeum, a susáni, a tabáni és újvárosi templomok, valamint a Kaszinó