Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

PLENÁRIS ÜLÉS - ARNÓTH ÁDÁM: A XX. SZÁZADI MAGYAR MŰEMLÉKHELYREÁLLÍTÁSOK NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA

ARNÓTHÁDÁM A XX. SZÁZADI MAGYAR MŰEMLÉK HELYREÁLLÍTÁSOK NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA A műemlékes gondolkodásmód hosszú időn át nem jelent meg a múltban. A régi épületeknek csak funkcionális értékeire voltak tekintettel századokon át, csak akkor tartották meg őket, ha használhatók, átalakíthatók, továbbépíthetők voltak; ha nem, akkor legfeljebb bontott anyagát használták fel újra. A XIX. század, a nemzeti romantika időszaka már másként tekintett a letűnt korok építményeire: esztétikai, történeti értéket látott bennük. A XIX. századi helyreállítások célja, hogy bemutassa az egykori ép művet, gyakorta nem is azt, hogy milyen volt, hanem, hogy milyen lehetett volna, ha ideális körülmények között jött volna létre és hasonlóképp ideális körülmények között őrződhetett volna meg. Szándéka szerint a helyreállítás csak egyetlen korszakra koncentrált: az egykori felépítés korszakára; a végeredményben gyakran valóban egy korszak jelenik meg, de az a helyreállítás korszaka. Ez a két korszak persze összemosódik, hiszen a XIX. század a historizmus stílusának időszaka. Ennek a felfogásnak a reakciója a XX. század. A XX. század újdonsága a műemlékek értékelésében az etikai és a tudományos, elemző szempont. Az esztétikai szempont ugyanis bizonytalan, folyton változó, ezzel szemben az új felfogás azt vallja, hogy minden értékes lehet, hiszen történeti dokumentum, az elődök keze nyoma. A helyreállítások során nem egyetlen kitüntetett korszak megjelenítésére kell törekedni, hanem egyidejűleg többre is, hiszen minden korszak egyenjogú: a műemlékeket létrehozó és tovább alakító korszakok egyaránt, a helyreállítás korszaka is, sőt, fontos az elmúló idő lenyomata is. Ezekből a száz éves gondolatokból eredeztethetőek a XX. századi helyreállítások elvei és ezekből a gondolatokból fakad a restaurálások alapdokumentuma, a Velencei Karta is. A Velencei Karta voltaképpen etikai kódex: nem azzal foglalkozik, mitől lesz szép a helyreállítás, hanem, hogy mitől lesz igaz, hiszen a XX. század ezt tartja elsődlegesnek. Ezek az elvek egész Európában elterjedtek - így joggal nevezhetjük a XX. századot a Velencei Karta évszázadának - és különösen termékeny talajra találtak Magyarországon. Míg más területeken jellemzőek lehetnek a folyamatosan karbantartott és továbbépített műemlékek és ennek megfelelően kisebb építészeti beavatkozással járó - akár „korhű" - felújítások, nálunk általában más a helyzet, bár van ilyen is. A jellegzetes hazai műemlék a zaklatott történelem következtében többször többé-kevésbé elpusztult, és újjáépítése során nem igen