Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

ZÁRÓ PLENÁRIS ÜLÉS - NAGY IMRE: „B" SZEKCIÓ

Az előadó véleménye szerint az eljárásban fellelhető különbségek döntően a központi eljárás hierarchikus jellegéből fakadnak. Az országos védelmet nehezebb megszüntetni, talán hatékonyabb is. A helyi védelem azonban az önkormányzat akaratán múlik, így azt politikai vagy más érdek szerint könnyebb megszüntetni. Egy nagyon fontos különbözőséget is megfogalmazott. E szerint az országos védelem általában a nemzeti identitást, míg a helyi védelem a települési identitást erősíti és döntően a településrendezési terv készítéséhez kötődik, illetve a helyi önkormányzati rendelethez. A továbbiakban kiemelte a helyi védelem jelentőségét, a helyi építési kultúra továbbvitelének szempontjából. Ezért a helyi védelmet nemcsak formálisan kell elfogadtatni a döntéshozókkal, hanem meg kell győzni a képviselőket, illetve rajtuk keresztül a helyi társadalmat annak fontosságáról és a település életében betöltött szerepéről, mert csak úgy válhat a települési identitás részévé. Hangsúlyozta a rendezési terv szerepét is és gazdagon illusztrált előadásában elmondta, hogy nem csupán a védett épület fontos, hanem az utcakép, és az épületek tömege is. Ez gyakran értékes, kellemes és védendő környezetet jelent, még akkor is, ha modern vagy áttételes, utaló formában, mai építészeti eszközökkel van megfogalmazva. A következő előadó Karmazin József volt, aki egy sikeres város, Nagykanizsa sikeres főépítésze. Többen tudják, hogy a város nemrégiben Hild díjat kapott és éppen a helyi értékvédelem terén aratott sikereket. A gazdag képi illusztrációval kísért előadás azt igazolta, hogy az örökségnek fontos szerepe van a város életében. Nagykanizsa kapu szerepét hangsúlyozta. Részben, mint a régió kapuja, részben, mint a Balaton kapuja és részben a határon túli együttműködések kapuja. Ezt szellemesen nagykanizsai kapuzatokkal ábrázolta és illusztrálta. Beszámolt arról, hogy Nagykanizsán már a 80-as években volt környezeti értékvédelemi tanácsi rendelet, ami döntően az épített környezetre irányult, de az még nem volt helyi értékvédelmi rendelet. Annak megalkotására később, 1992-ben került sor. 1997-ben módosították a rendeletet, ami napjainkban is átdolgozás, korszerűsítés alatt van. Elmondta, hogy 304 emléket védenek, ebből 131 jelent épületet, de a védett emlékek közé tartoznak képzőművészeti köztéri alkotások, egyházi emlékek, sőt a növényzet, és a zöld területek is. Ezt nagyon fontos, különösen akkor, ha a kettő, a táj, a természeti környezet, illetve az épület harmóniáját eredményezi. Kiemelte még a városvédő egyesületek szerepét is, és beszámolt arról, hogy a főépítészi kollégium munkája keretében olyan helyi értékvédelmi rendelet mintát dolgoztak ki, amit ajánlásként elküldtek az ország minden részébe a települési önkormányzatokhoz. A rendelet nem egy szabály, amit mindenütt használni kell, illetve lehet étlapszerűen alkalmazható. Beszámolt arról, hogy Nagykanizsán helyi környezetvédelmi alapból finanszírozzák a védett épületek és emlékek támogatását.