Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - WINKLER GÁBOR: A VÁROS, MINT MŰEMLÉK

segítséget, pénzügyi támogatást várnak. Ezt a támogatást azonban leginkább a közösségek remélhetik, a magánszemélyek alig. Az az érzésem, hogy valamiféle "prűdség" jellemzi a pénzügyi területet. A hatóságok másképpen ítélik meg, ha a közösség állítja helyre közösségi tulajdonban lévő műemlékét és másképpen, ha a magántulajdonos teszi ugyanezt. Szinte minden országban hátrányba kerülnek a magánosok, pedig tulajdonukban van a műemlékek döntő többsége. De azt mondják, hogy a magántulajdonos "gazdagodik", ha helyreállítja házát, nyeresége lesz ebből, ezért nem kell még támogatni is. Magam biztos vagyok benne - sok tíz éves pápai főépítészi tapasztalatom is erről győz meg -, hogy a települések műemlékeit nagyobb részt a magántulajdonosok fogják helyreállítani, méghozzá saját pénzükből. Szorgalmas tevékenységük hasznát azonban nem csak ők, hanem a közösség is élvezni fogja. Illene tehát végre megteremteni a műemlék-tulajdonosok becsületes pénzügyi támogatásának rendszerét. És mit várunk a helyi önkormányzatoktól? Jó városvezetést, megfelelő, "műemlék-barát" várospolitikát. Tisztességes városfejlesztési terveket és rátermett irányítókat és lebonyolítókat, akik történeti szemléletű, világos elképzeléseket tárnak a város lakói elé. Ma már tudjuk, hogy a település önkormányzata nem lehet érzéketlen építészeti örökségének fenntartásával szemben. A meglévő értékek fennmaradásának jövőképét - megfelelő várostervezéssel - továbbra is az önkormányzatnak kell biztosítani. A helyi önkormányzatok tehát semmi esetre sem vonulhatnak ki a kulturális örökség védelmének területéről, legfeljebb feladataik változhatnak. Többek között nekik kell törődni a helyi építészeti értékek védelmével, a táj megóvásával is. Az ő dolguk a közterületek igényes fejlesztése és fenntartása. A magántulajdonosokat helyreállító munkájukban sokféle módon kell segíteniük. Tanácsokkal, szakértelemmel, tudással és a jó környezet megteremtésével. Hogy mennyire fontos a meglévő környezet állapota, erre Győr belvárosa mutat jó példát. Szép nyugat-dunántúli városunk házainak jó felét az 1980-as években az akkori városi tanács állíttatta helyre állami költségvetésből származó pénzekből. Ez a városmegújítás olyan sikeres volt - azaz a történeti környezet olyan kívánatossá vált -, hogy a belváros másik felét már a magántulajdonosok újították fel saját erejükből. A helyi főépítésztől, az engedélyező építési hatóságtól és a szakhatóságoktól pedig nagy szaktudást és több bátorságot várnánk. Mindenek előtt a helyszín tökéletes ismeretét. Ismerjék a várost, minden tömbjét, házát és udvarát. Történeti szemléletük mellett vállalják a kockázatot és adjanak lehetőséget az új építésnek is. Ehhez persze az kell, hogy egyformán legyenek jártasak az építészet történetében, de értsék meg az új törekvések lényegét és céljait is. Tudják és merjék eldönteni, hogy milyen irányban és milyen formában fejlődhet a történeti város. Feladatuk Konrád György szavait idézve, hogy "a meglévő tiszteletével könnyedén megnyissanak egy-egy teret a növekedésnek, hogy alternatív ideákat adjanak, hogy fékezzék és szűrjék, az egész város érdekében