Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - WINKLER GÁBOR: A VÁROS, MINT MŰEMLÉK

egy-egy telken megjelenő építési akaratot." Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy "az alternatív újnak nyomatékosan, meggyőzően jobbnak kell lenni ahhoz, hogy jogában álljon vitatni a meglévő jogát." Hogy ez mennyire nem így történik, azt megint egy győri cikkel szeretném illusztrálni. Nemrégen a helyi napilap, a Kisalföld képet közölt: "lebontják a régit, korszerűbbet építenek helyébe" - hangzott a kép aláírása. A fényképre tekintve megdöbbenve tapasztaltam, hogy a "régi" egy tömb nagyságú, szépséges barokk vendégfogadó volt. Az új pedig, ami helyébe épül, szerény és unalmas társasház, a lakásspekuláció tipikus példája. Még egy győri példát szeretnék bemutatni. A városközpont reprezentatív középületét, a Frigyes-laktanyát - hála Istennek - nemrégen műemléki védettség alá vonták. Helyreállítására francia építész hallgatók készítettek tervet Rizotti strasbourgi professzor irányításával. A helyi hatóság csodálkozva látta, hogy a diákok a tervezést nem az épületek átrendezésével kezdték, hanem a város egészének vizsgálatával, a területfelhasználás és közlekedés kérdéseinek tisztázásával. Aztán a Nádorváros egészét tervezték meg, majd a környező tömbök közlekedését, és csak ezután fogtak a ház revitalizálásának megrajzolásához. Ha a város műemlék, a tervezést csak ebben a sorrendben lehet véghezvinni. Ami ugyancsak igen fontos: az adott történeti környezet minőségét soha nem szabad szem elől téveszteni. A túl jó területeket nem szabad értéktelen rendeltetésekre pazarolni, az értékes rendeltetéseknek pedig méltó helyet kell keresni. És nagyon kell vigyázni arra, hogy a nagy arányok, a kialakult viszonyok és kapcsolatok ne sérüljenek. És mit tanácsolnék a kulturális örökség hivatalos védőinek? Mindenek előtt azt, hogy próbáljanak meg ők is a város egészében gondolkodni. A részletkérdésekben pedig legyenek szigorúak, de esetenként engedékenyek is. És ne féljenek az újtól, a még nem kipróbálttól. Irányítsák úgy az építész tervezőt, hogy igyekezzen minden meglévő értéket megőrizni és ugyanakkor engedjék meg, hogy a régi minőséget új minőségekkel gazdagítsa. Most formálódik a kulturális örökség védelmének új szervezete. Feladatuk egyre szélesebb és összetettebb: hatáskörük ma az ezüst cukorfogó értékelésétől a térség történeti jellegzetességeinek megítéléséig szinte mindenre kiterjed. Meg kell találni a mindenhez értő, kvalifikált új munkatársakat és a tevékenységükhöz szükséges új munkamódszereket. Nem lesz könnyű feladat. És milyenek legyenek az eszményi műemléképület-tulajdonosok? A legfontosabb, hogy legyenek tisztába tulajdonuk kivételes értékeivel és minőségével. Terveiket, elképzeléseiket mindig meglévő "kincseikhez" igazítsák. Az elmúlt évtizedekben számtalan épülettulajdonossal volt módom elbeszélgetni. Legtöbbjük nem tudta, hogy "milye van", és hogy amit birtokol, mire használható. Megfelelő értékítélet híján sokan közülük az ügyeskedő, rámenős ingatlan-spekulánsok csapdájába estek. Kincseiket könnyedén elkótyavetyélték, mert elhitték, hogy egy új épület kivitelezése kevesebb pénzbe kerül, mint a meglévő helyreállítása. És persze jó lenne, ha egyéni érdekeik mellet ké-