Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - WINKLER GÁBOR: A VÁROS, MINT MŰEMLÉK

WINKLER GÁBOR A VÁROS, MINT MŰEMLÉK Előadásom fő címe: "A város, mint műemlék". És mellette az alcím: "műemléki elvek változása a XXI. században". Hosszú megnevezés, érdemes tartalmát szavanként ízlelgetni. Először talán arról, hogy mi a "város"? Hirtelenjében Becht Rezsőt hívom segítségül. A soproni író 1942. március 17-én a budapesti Magyar Művelődés Házában tartott felolvasásában értelmezte a várost: beszéde később a Soproni Szemle 1942. évi májusi számában írásban is napvilágot látott. „A várost nem a házak beláthatatlan tömege teszi, nem az utcák, terek, emeletek száma, hanem alkotó elemeinek különleges minősége, tömörebb összhangja és polgárainak csiszoltabb szelleme. Nem minden város, amit királyi kegy vagy lakóinak becsvágya emelt erre a rangra - város valójában is. Vannak nagy, lázas életű házcsődületek, amelyek talán száz év múlva érnek majd várossá, s vannak kicsi, halk érverésű helyek, melyek már évszázadok óta városok." fejtegette a nagy titkot, majd így folytatta: "A városokat emberek építik. Ők fejlesztik bonyolult organizmussá, ami valaha az első kunyhósejt volt és ők lehelnek a kőtestbe lelket. Amikor aztán a falak már átívódtak a közöttük lakó embergenerációk örömeivel, gondjaival, vágyaival és szenvedéseivel, a születés és az elmúlás jajaival, amikor a városból már lény és egyéniség lett, akkor észrevétlenül felcserélődnek a szerepek. Most már a város formálja a saját arculatára s a saját lelke hasonmására a benne született és nevelkedett embert. Minden ember magán hordja a kiirthatatlan anyajegyet, amivel a szülőváros egy egész életre megjelölte." 1942-ben így látta a város lényegét a soproni író. Konrád György 1990-ben egy vita során pedig úgy vélte: "A város az emberiség legnagyszerűbb műalkotása, hozzá képest az irodalom vagy a képzőművészet részelem". Magam is ebben az értelemben szeretnék a várossal, mint műemlékkel foglalkozni. Mi teszi a várost várossá, műalkotássá, megismételhetetlen, egyedi jelenséggé? Egyáltalában: mióta tartjuk művészeti emléknek - azaz "műemléknek" - a várost? Úgy gondolom, lényegét tekintve azóta, amióta a maga a város létezik. Lapozzunk csak bele a száz, kétszáz, ötszáz vagy kétezer éves útleírásokba: nem nehéz észrevenni, hogy a település, a város, a "szép" város mindig elvarázsolta látogatóit - mármint azokat, akiknek érzékük volt a "szép" dolgokhoz. Ez a vonzalom azonban sokáig inkább csak ösztönös volt. Mikor és ki mondta ki először, mikor tudatosult igazából, hogy a település szerencsés esetben művészeti emlék, mióta tartjuk a "házak sokaságát", a lakótömböket, épületegyütteseket és ezek összességét, a városrészeket és városnegyedeket védelemre érdemesnek? Egyszóval mikor és hogyan alakult ki az együttesek, településrészek, városok és falvak szervezett műemlékvédelme. Természetesen nem előbb, mint ahogy a "művészeti emlékek" - becses régi épületek - védelmének az igénye megszületett. A település történeti jel-