Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - MEZŐS TAMÁS: REKONSTRUKCIÓ ÉS/VAGY HITELESSÉG

öncélú volt, a saját parkját akarta díszíteni egy hobbyból kitermelt római kapuval? Az elmondottakkal a hitelesség, mint szemléletmód és mint vezérelv jelentőségét szerettem volna bizonyítani. Az eddigiek is jól szemléltetik, hogy az általunk megdönthetetlennek hitt elvekre és azok ellenkezőjére is mutatott már példát a történelem. Lehetőségeink szerint az értékalkotók feltárása és számbavétele vezethet el a hitelesség fogalmának megalapozott tisztázásához. Az objektívnak tekintett alkotóelemeken kívül azonban a bizonytalanabb szubjektív elemeket is mérlegre kell tennünk, hogy munkánk kiértékelésénél minden körülményt figyelembe véve tudjunk dönteni. A kópia alkalmazásának lehetőségei és korlátai Paradox eset, ha valamilyen megfontolásból az elpusztított tárgyat vagy emléket másolatban újra elkészítik. Egyértelmű, hogy ebben az esetben az eredeti történeti értéke nem származik át a másolatra. Mi a helyzet a másolat társadalmi értékével? Az eredetihez fűződő történeti emlékek vajon átszállnak a kópiára is, vagy új történeti időszámítás kezdődik a „mű" életében? Már a kérdés feltevése is magában hordozza a választ. Nyilván a másolat értékelésekor nem vonatkoztathatunk el az eredeti lététől, annak történetétől. A másolat értékének meghatározásakor ez a hendikep kalkulálható, sőt kalkulálandó, de nem jelenti az azonosság elismerését. A gondolatmenetből adódó kérdés: érdemes-e egyáltalán másolatot készíteni, ha az eredeti történeti értéke nem származik át a másolatra? Vajon a társadalmi értéknek az a szegmense, amellyel az előbb leírt hendikepet jellemeztük, elégséges igazolása-e annak, hogy mégis készítünk másolatokat. Műtárgyaknál, szobroknál, ritkán épületeknél is magyarázatot ad a riegli Erinnerungswert fogalom, amit Riegl után szabadon - vulgárisan - nosztalgiázásként foghatunk fel. Létezik a társadalmi tudatban egy olyan értékkategória, amely a múlt emlékeit bizonyos szempontok szerint csoportosítja. Társadalmi szinten ez objektíven megfogalmazható. Motiválhatja ez is a hajdan volt dolgok feltámasztását, de megalapozott-e eléggé ez az újrateremtés. Nem változnak-e a történelemben az értékelés szempontjai túl gyakran ahhoz, hogy ilyen, alig több mint egy lábon álló argumentumra hivatkozva hozzunk létre valamit? Megmosolyogjuk a romantika parkba helyezett műromjait. Elpusztítjuk az épülethomlokzatokon egyszerre megjelenített különböző korokra jellemző formai elemeket - dezeklektizálunk. Vállalható-e, hogy egy változó társadalmi szemlélet pillanatnyi szeszélye alapján valós értékeket tegyünk tönkre, vagy valósnak hitt értékeket teremtsünk újra? Mi az a határ, amit az emlék és a szakmai lelkiismeret is képes még elviselni. Elméletileg igazolva látszik az az álláspontunk, amely egyértelműen ellene van olyan emlékpótló megoldásoknak, amelyek másolatban, az eredetivel megegyezőnek látszó az eredeti történeti és társadalmi értékét látszólag hor-