A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

B szekció - Lászay Judit: Öröm, átok, kötelesség, lehetőség – Műemlékeink fenntartása

számára is érzékelhető, a modern élet szerves tartozéka, minőség emelő tényezője a múlt kézzelfogható jelenléte. A szécsényi kolostorban ugyanakkor egy alárendelt funkciójú helyiségben a nagyméretű barokk téglapadlót szó nélkül lebetonozták, és a ferences egyszerűségre törekvés igazolásaként most lakkozott parketta ragyog rajta. Pozitív viszont a kőszegi Kelz-Adelffy árvaház példája. A korábbi árvaház számára készített három barokk, fatáblákra rögzített, bádogra festett Köpönyeges Mária, Szent Erzsébet és Szent Imre képet az 1880-as években elkészült újabb épületben is felhasználták. 1993-ban kiemelték a képeket, a város restauráltatta, s most az épület új tulajdonosa fontosnak tartja, hogy visszakerüljenek a lépcsőházba. Ide tartozik az ifjúság nevelése, de az is, hogy a tulajdonosok számára szakmailag is korrekt, ugyanakkor népszerűsítő eszközökkel világosabbá tegyük, egy átalakítás során mire, miért ügyeljen. Franciaországban például számtalan kiadvány létezik, ahol olyan problémáktól kezdve, hogy egy tájegység építészetére mi miért jellemző, a részletek stílushoz illeszkedő kidolgozásának fontosságára — tetőablak —, technikákra kaphat választ a felújító. Ezeket a részleteket tartják általában legkevésbé lényegesnek mestereink. Magyar lapokban is vannak már példák, de ,,a kárpát-medencei Dzsoki stílus" szemléletével szembesülünk inkább, egy-egy színvonalasabb megoldás még nem olyan szembeszökő. Nyugaton a bontásból származó elemek nagy értéket képviselnek, felhasználásuk presztízst jelent. Antikvitás üzletek ingatlan berendezési tárgyak széles skáláját kínálják. Persze ez aláhúzza veszélyeztetettség tényét is. Magyarországon még az átkos IKV-k tartottak telepet, ahova bontáskor elmenekítették a kályhákat, kőkonzolokat stb. Ma minden az enyészeté és az élelmes guberálóké. Egy budai romantikus lakóház bontásakor nem tudtuk elérni, hogy tökéletesen klasszicizáló lándzsás vasrácsait, folyosókorlátait későbbi újra felhasználásukig deponálják. Végezetül, ma már egyre gyakrabban a tulajdonosnak ill. a műemlékes szakembereknek gondoskodniuk kell a látogatók létszámának optimális határok között tartásáról annak érdekében, hogy az emlék állaga ne sérüljön, egyes részletei ne pusztuljanak el. Gondoljunk ilyenkor pl. a Loire menti kastélyok leglátogatottabbjaira. A chenonchauix-i kastély kápolnájában, szobáiban nyáron néha vágni lehet az emberszagot, a heringként szorongó turisták távolról sem az ideális páratartalmat biztosítják. Az El Escorial eredeti, sokszor mázas betétes téglapadlójába csapásvonalakat koptattak fáradhatatlan látogató lábak. Remélem sikerült egy kicsit felvillantani e témakör sokszínűségét és fontosságát.