A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

A szekció - Hozzászólások - Fedor Tibor

kormányzatok és egyházak között, amelyről az előbb már szóltam. Tehát a bejelentetett 7 ezer igényből mintegy 1700 ügy, gyakorlatilag megoldódott, viszont azt is meg kell említenem, hogy saját adataink szerint a 7 ezer igényből kb. 1500 ingatlanügy eleve nem tartozik a törvény hatálya alá. Ez talán érthető, ha megnézzük — és amit Püspök úr elmondott —, hogy igen szigorú szabályokat tartalmaz a törvény, tehát csak az 1948. január 1-je után államosított beépített egyházi ingatlanokra vonatkozik, és csak azokra, amelyek meghatározott funkciókat szolgáltak. Az 1500 — törvény hatálya alá nem tartozó — igénynél nem szabad olyan következtetést levonni, mintha az egyházak tömegesen megalapozatlan igényeket nyújtottak volna be, egyszerűen aról van szó, hogy nagyon szigorú szabályokat tartalmaz a törvény, ennek következtében véletlenszerűen is bekerültek az egyházak által benyújtott igények közé olyanok, amelyek ilyen vagy olyan okból nem tartoznak közvetlenül a törvény hatálya alá. Ha mindezeket az adatokat megnézzük, akkor is látnunk kell, hogy még közel 4 ezer ingatlan ügyét valamilyen módon rendezni kell, ami azt hiszem, óriási feladatokat ró még mind az államra, mind a mindenkori kormányra. Itt térnék ki a miniszterelnök úrral való ez év május 31-i megbeszélésre, mert ezt a helyzetet érzékelve vetette fel miniszterelnök úr azt, hogy szerencsés és célszerű lenne, ha az egyházak újra megvizsgálnák az igényeiket, s ahol nem lehet az eredeti ingatlanukat visszaigényelni, pénzbeli kártalanítást kérjenek. Ennek a határidejét lehetne további 10 évvel eltolni, azaz az eredetileg 1991-től 2001-ig tartó ingatlanrendezési határidő így tolódna ki 2011-ig. Az én szakmai olvasatomban ez azt jelenti, hogy ha beérkeznek ezek a jegyzékek, amiről Püspök úr beszélt az előadásában, akkor ez a természetben igényelt ingatlanok vonatkozásában egy redukált listát eredményez. Nagyon remélem, hogy ezeket meg lehet oldani 2001-ig és akkor 2001 és 2011 között az állam elkezdhetné folyósítani a pénzbeli kártalanítást az egyházak számára. Ez szükségszerűen törvénymódosítással fog járni, ugyanis a jelenlegi törvény alapvetően az egyházak természetbeni igényeire helyezi a hangsúlyt. Reméljük, amennyiben megszületik erre vonatkozóan a konszenzus, nem lesz akadálya annak, hogy a Parlament a törvénymódosítást majd megszavazza. Ennek a szóbeli megállapodásnak, ami létrejött a miniszterelnök úr és az egyházak között, igen komoly előnyei vannak az ingatlanrendezés szempontjából, például műemlékvédelmi szempontból is. Több esetben elhangzott már az előző előadások során, hogy a műemléki ingatlanoknak gazdát kell találni, felelős gazdát kell találni, akik megfelelő módon tudják ezeket az ingatlanokat kezelni. Ez a megállapodás, azt hiszem, nagy lépés ebben az irányban, mert így hamarosan egyértelműen tisztázódik, melyek azok az ingatlanok, amelyek ténylegesen az egyház tulajdonába kerülnek vissza. Amelyek viszont nem, amelyekért tehát az egyházak pénzbeli kártalanítást fognak igényelni, azokról le lehet venni azt az elidegenítési és terhelési tüalmat, amely jelenleg az ezekkel az ingatlanokkal való megfelelő gazdálkodást, ezek megfelelő kezelését akadályozza. így tehát ezek az ingatlanok is gazdát fognak találni, legtöbb esetben az önkormányzatokat, akik ezek után mindenképpen nyugodtabban kezelhetik, hasznosíthatják az ingatlanokat. Úgy hiszem, hogy ez pozitív hatást eredményez majd ezen ingatlantömegre, ami — függetlenül attól, hogy ki a tulajdonosa vagy ki lesz a tulajdonosa, egyház, önkormányzat — az egész nemzet vagyonát képezi, és az egész ország hasznát kell, hogy elősegítse. Ezzel kapcsolatban szintén szót ejtenék püspök úrnak azon kritikájáról, ami az önkormányzatokat érte, mégpedig azért, hogy rendkívüli módon hagyták lerobbanni ezeket a volt egyházi, jelenleg önkormányzati tulajdonú ingatlanokat. Ezek az ingatlanok sok tekintetben már az előző évtizedekben igen komoly állagromlást szenvedtek. Nem feltétlenül azért, mert bárki akarta volna őket pusztítani, tönkre akarta volna tenni, hanem azért, mert még az előző évtizedekben sem volt elegendő pénz megfelelő karbantartásukra. Másrészt, amikor az egyházi ingatlanrende-