A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

A szekció - Hozzászólások - Fedor Tibor

zési törvény hatályba lépett, és ezekre az ingatlanokra rákerült az a bizonyos elidegenítési és terhelési tilalom, eléggé egyértelművé vált az önkormányzatok számára, hogy belátható időn belül kikerülnek az önkormányzati tulajdon köréből. Különösen olyan költségvetési helyzetben, amikor az önkormányzatoknak sem jutott pénz az összes tulajdonukba került ingatlan fenntartására, bizony előfordulhatott, hogy a rendelkezésre álló pénzt nem azon ingatlanokra fordították, amelyekről tudták, hogy előbb-utóbb kikerülnek a tulajdonukból. Néhány esetben tényleg megtörtént, hogy amikor egyértelművé vált, például kormánydöntés alapján, hogy az ingatlanokat az egyház tulajdonába adta a kormány, a szó szoros értelmében lepusztítva adták vissza őket egyes önkormányzatok: fűtőtesteket szakítottak ki a falból, konnektorokat szedtek ki stb., azt hiszem, ezeket nem szükséges minősíteni, a tettek, cselekedetek önmagukért beszélnek. Szerencsére csak az esetek kisebb részében fordult elő ilyen átadás. Nagyon röviden érintettem már tavaly összeállított egyházi ingatlanrendezés problematikáját, amiről szintén részletesen beszélt Püspök úr. Tudni kell, hogy az előző kormány alatt még tavasszal is működtek az egyeztető bizottságok, s összeállították az általuk megtárgyalt és rendezésre javasolt jegyzékeket. Közbejött a választás, ami egyértelművé tette, hogy teljes kormányváltozás következik be, ennek következtében az előző kormány csak azon ingatlanok jegyzékét fogadta el, amelyekre még 1994-re meg volt a költségvetési fedezet. Ugyanakkor az ingatlanok egy jelentős részére a bizottság már eleve azt javasolta, hogy csak 1995-re és az azt követő évekre biztosítsák a költségvetési fedezetet. Egy ilyen szituációban, amikor az adott kormány megbukik a választásokon, nyilvánvalóan úgy gondolták az akkori kormányzati ületékesek, hogy a következő kormány kontójára nem lenne igazán etikus több milliárdos kötelezettséget vállalni. Ezért a választások után, tavaly júniusban volt egy hatpárti egyeztetés, amely során született egy olyan megállapodás az akkori parlamenti pártok között, amelyek tulajdonképpen az új parlament pártja is, hogy azokat az ingatlanokat, amelyeknek az 1995 és azt követő évekre van költségvetési fedezete, az előző kormány átadja az új, hivatalba lépő kormánynak, és majd az fogja eldönteni, hogy a továbbiakban milyen megoldás születik ezekben az ügyekben. Költségvetési hátteréről csak annyit, hogy például 1995-re az egyházi ingatlanrendezési jegyzéknek — az előzetes kötelezettség vállalásokat is figyelembe véve — több mint 7 milliárd Ft költségvetési vonzata lett volna. Az új kormány tavaly ősszel úgy határozott, hogy ezt nem tudja most vállalni, tehát az eddigi 4 milliárd Ft-on felül nem tud pénzösszeget biztosítani egyházi ingatlanrendezésre, s elrendelte az ügy újratárgyalását. Ekkor ismételten javaslat ment a kormány elé, úgyhogy most jutottunk el odáig — több mint egy év után —, hogy a kormány több évre előre ütemezi a kárpótlást, tehát az 1994-ben letárgyalt ingatlanrendezési jegyzéket — a jelen költségvetési helyzet mellett — kb. 1997-re lehet kifuttatni. Sajnálatos, de bármennyire szorgalmaztuk is, ez volt a maximum, amit pillanatnyilag el lehetett érni. Ez hamarosan megjelenik a Magyar Közlönyben, és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyedi határozatot ad ki minden ilyen ügyben.