A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Nyitó plenáris ülés - Csutor Éva: A műemlékek fő tulajdonformái, különös tekintettel az elmúlt fél évtized változásaira

Visszakanyarodva a bevezetőben feltett költői kérdéshez, hogy vajon melyik tulajdonforma tekinthető ideálisnak egy műemlék szempontjából: én a magam részéről nem hiszek abban, hogy van ab ovo jó vagy rossz tulajdonforma védett emlék esetében. Hogy e nézetemmel talán nem állok egyedül, azt a készülő új műemléki törvény szelleme, szemlélete is igazolja, amely e szempontból — csúnya szóval — szektorsemlegesen, azaz az egyes műemlékek pillanatnyi tulajdonformájától, tulajdonosától függetlenül szabályoz. Hogy a tulajdonformák egymáshoz való viszonyítására a kelleténél mégis egy kicsit több szót vesztegetek, annak oka az, hogy mostanában a lehető legrosszabb értelemben vált divattá a műemlékvédelemben — és olykor még szakmai körökben is — a magántulajdon mindenhatóságának mítosza az állami tulajdonnal szemben. Ezt pedig egyáltalán nem látszanak igazolni, alátámasztani azok a — zömmel az elmúlt öt év gyakorlatából kiragadott — példák, amelyek sora szinte végtelen. Az esetek, amelyeket megemlítek Fejér megyeiek, de mindegyik egy-egy olyan tipikus helyzetet mutat be, amelyhez hasonlót az ország bármelyik területéről többet is fel lehetne sorolni. A Székesfehérvár, Rózsa u. 4. szám alatti, középkori eredetű lakóház pincéjében a város első plébániatemplomához, a Szent Kereszt templomhoz tartozó temetőt tárták fel. Az épület mérete akkora, hogy helyreállítása elképzelhető lenne magánerőből is. Mégsem került rá sor, pedig idő lett volna elég: hiszen még jóval a rendszerváltás előtt, a nyolcvanas évek elején került magántulajdonba, ígéret és szép szó, projekt, sőt még engedélyezési terv is volt, csak valahogy a műemlékhelyreállításra nem tudott sor kerülni azóta sem. Mígnem eljutottunk végül a kötelezések, fellebbezések stációin lépkedve a kényszerhelyreállításhoz, az állam pénzén kivitelezett állagvédelmi munkákhoz. Igaz ugyan, hogy a szükséges kb. tízmillió forint helyett így csak háromra futotta, de a jó gazda, a tiszteletreméltó adófizető állampolgár (akivel kapcsolatban eddig még nem említettem, hogy — amint ez menetközben kiderült — az ingatlanra már az APEH-nak is végrehajtási joga van, tekintettel a forgalmi értéket is meghaladó adóhátralékra) még ezt az összeget is sokallotta. Azonnal megjelent ugyanis az ügyvédje: hitelt érdemlő bizonyítékokkal felszerelve, miszerint a tulajdonos nem is tulajdonos, mert már évekkel ezelőtt apportként bevitte az ingatlant a kft.-jébe, amelyen — mint tudjuk — legfeljebb egymillió forintot lehet számonkérni. Hogy ez az apportálás sose került a tulajdoni lapra, sőt, szólni is elfelejtett róla, amikor élőszóban, saját becses személyét képviselve tárgyalt velünk, meg amikor átvette a nevére szóló kötelező határozatokat? Malőr. Az ügy persze itt még korántsem zárult le, annál is inkább, mert az élet- és balesetveszélyes állapotot csak ideig-óráig lehetett az anyagiak hiányában elhárítani. Kísérteties hasonlógot kezd mutatni ezzel az esettel a csalapusztai volt Kégl kastély ügye is. Hauszmann e jobb sorsra érdemes remeke lesz talán az első — ha a helyzet nem változik, vagy nem tudjuk megváltoztatni —, amit a csodatévő társasági tulajdonnak hálát adva kell majd törölnünk a műemlékjegyzékből. Pedig még az elmaradt haszonért indított perrel sem átallott a kft. ügyvezetője fenyegetőzni akkor, amikor arról volt szó, hogy megvalósítható-e egy, arányaiban túldimenzionált szállodaprogram vagy sem. Sajnos a projektet nemcsak mi, „ortodox" műemlékesek tartottuk irreálisnak, hanem a tőkeerős befektetők is. És ez hatásosabbnak bizonyult minden szakmai érvnél, tehát a kastély ma is úgy áll, ahogy a kft. megvette, illetve azóta is folyamatosan pusztul. Csak ez a nagyságrend már önmagában meghaladná az éves országos kényszerhelyreállítási keretünket, így nem marad más lehetőségünk, mint a tízezer forintonkénti bírságolás, addig a már ismert egymillió forintos bűvös határig, ameddig a társaság egyáltalán anyagi felelősséggel tartozik. Ez persze magán a védett épületen nem fog segítem.