A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Nyitó plenáris ülés - Varga István: A műemléki jelleg, mint értéknövelő és csökkentő tényező

dett kastélyt, kúriát, házat" keres. Igen ritkán hirdetik európaszerte büszkén, hogy az eladásra kínált felújítandó ingatlan védett, és például a Hamburgi Legfelsőbb Bíróság már 1963-ban határozatban mondta ki, hogy — más eredményt igazoló becslés hiányában — a védettség kiterjesztését egy ingatlanra értékcsökkentő tényezőnek kell tekinteni. Mégis, a műemléki érték „tekintélyének" kedvező irányú trendeknek, elmozdulásoknak egyértelműjeleit is tapasztalhatjuk. A National Niederlanden nemzetközi biztosító cég tíz évenként felbecsülteti az egész világon szétszórtan található ingatlanvagyonát. Az utóbbi felmérés egyértelműen igazolta, hogy a régi, egyedi jellegű, szakszerűen felújított védett és nem védett történeti épületek sokkal jobban megőrizték, sőt növelték ingatlanértéküket, mint a gyors fizikai és szellemi avulást elszenvedő újabbak. E felmérés közvetlen eredményeként budapesti székhelyül nem új székházat építettek, hanem egy felújításra szoruló védett ingatlant választottak. Mondhatjuk: piaci érvelés és döntés alapján választottak egy műemléket. Posztmodern korunk szellemisége kifejezetten preferálja az egyedi értékeket, s véleményem szerint a közeljövőben ez lesz vagy lehet az alapja a műemlékek iránti érdeklődés növekedésének, és az eszmei érték nagyobb elismerésének. De ez csak esélyt jelent műemlékeinknek: ha nem tudjuk a műemlékekhez kötni, ha a védettség ténye és hatásai elszakadnak az érdeklődők történeti-esztétikai értékelemek iránti tiszteletétől, akkor ez az „érdeklődés" könnyen megtalálja tárgyát a műemlékvédelem peremén (a nem-védett értékekben), őszinte vagy hazug másolatokban és új vagy „régies" formák kialakításában. A védett műemléki ingatlanállomány ingatlanértéke százmilliárdos léptékű, a közvetlen állami támogatások összege ennek csak ezrelékeiben mérhető. Ugyanakkor a műemléki ingatlanok piaci értékét — hasonlóan a részvények vagy műtárgyak értékéhez — sok szubjektív és/vagy ingadozó és/vagy manipulálható tényező is befolyásolja. Tehát mi, műemlékvédők megnyilvánulásainkkal — az értékeink és érdekeink közérthető és a laikusok számára is elfogadható bemutatásával (csúnya szóval: marketing munkával) jó és realista törvényekkel és rendeletekkel (azaz: szükséges és elégséges, elviselhető korlátozásokkal), a források és a fejlesztési programok kedvező csoportosításával, széleskörű (szak)képzéssel stb. —, sokirányú és fáradságos munkával jelentősen befolyásolhatjuk a műemléki érték pozitív érvényesítését, ezáltal is segítve műemlékeink kívánt megújulását. Ehhez kívánok erőt, kitartást és türelmet minden kedves kollégának, a konferencia minden résztvevőjének.