A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

A szekció - Hozzászólások - Balega Sándor

Balega Sándor hozzászólása Én a Szlovák Műemlékvédelmi Intézet kassai kirendeltségének igazgatója vagyok. Szeretnék egy pár mondatot mondani ahhoz, amit itt hallgattam. Elsősorban nagyon örültem, amikor megkaptam a meghívót erre a konferenciára és megtudtam a témáját: a műemlék és a tulajdonosa. Nagy figyelemmel meghallgattam az összes hozzászólásokat, az előadásokat, de valamit muszáj elmondanom az utolsó öt év tapasztalatai alapján: Én nem a tulajdonformában látom a műemlékek megmentésének problémáit. Minden tulajdonformában, államiban, önkormányzati, egyháziban egyaránt vannak rosszak és jók. A jászai premonteri rend nagyon jó tulajdonos. Vannak rosszabbak is, és a magánszemélyek között is vannak rosszak és jók is. Én a probléma megoldását a jó műemlék törvényben látom. Mi, ha hozzájárulunk a műemléktulajdonos cseréjéhez, változásához vagy a műemlék eladásához, nem azt írjuk, javasoljuk-e az eladást vagy sem, hanem hogy milyen feltételekkel lehet a műemléket használni, felújítani, hogy milyen beavatkozásokat szabad és nem szabad a műemléken véghez vinni. Van olyan, aki annak ellenére, hogy a feltételeket tudja, elhoz nekünk egy olyan felújítási tervet, amelyet kidobhat, mert nem engedjük meg a realizálását, s így nem kapja meg az építési engedélyt. Akkor vagy újból kezdi, vagy igyekszik a műemléken túladni. Azért mondtam, hogy a törvényben rejlik a probléma, mert nincs elég szankcionális lehetőségünk, a büntetések nagyon alacsonyak. Vannak olyanok is, akik már számítanak erre. Megkapják az előírásokat, elhozzák a tervet, és megkérdezik, mennyi a büntetés, mert nyugodtan kifizetik, van pénzük. Nálunk is készül az új műemlékvédelmi törvény, és igyekszünk, hogy a műemléki szervezetek több hatáskört kapjanak, és nagyobb büntetéseket tudjanak realizálni, hogy erőteljesebben tudják védeni a műemlékeket. A másik dolog, amit a törvénynek meg kellene oldani: a források a műemlékvédelemre, a műemlék fenntartására, felújítására. Nálunk 1990-ben változás történt a műemlékvédelem struktúrájában. Azelőtt a finanszírozás a műemlékvédelmi intézeteken keresztül ment, most a minisztériumtól kapja a tulajdonos a pénzt, ha kap. 1990-ben az állami költségvetésből alakult egy 0,2-ados keret, ez 230 millió korona, abból a műemlékbe kb. 150 millió korona megy évente, ezt pályázhatják meg a tulajdonosok. Az első évben 2 milliárd koronára érkezett igény, és volt 150 millió korona. Ezévben már csak 800 millió koronára volt kérvény, de csak 15 millió korona jutott elosztásra. De az is úgy alakult, hogy most már augusztus van és a tulajdonosok még nem kapták meg. A kassai Dómnak évente olyan 10—12 millió koronára volna szüksége; kapott 1 millió koronát. Na de van pénzforrás, csak nem tudjuk, hol van, azt meg kell keresni. Volt nekünk egy polgármesterünk azelőtt, aki nem mert kérni a vállalkozóktól, vagy túl szépen kérte. Most van egy új. Amikor a pápa látogatására készültünk, a Dóm tornyára az aranyozáshoz 2,5 millió korona kellett. Nem volt senkinek, de a polgármester két nap alatt megszerezte. Ő nem kér, de azt mondja, te adsz ennyit, te adsz ennyit, te adsz ennyit. Egy fél év alatt a vállalkozók segítségével a városra majdnem 50 millió koronát elköltöttünk. Úgyhogy vannak pénzforrások, csak ez nincs szabályozva. Nincs még olyan szabály se nálunk, amelyik a szponzorálást szabályozná. Van olyan javaslat, hogy az adó csökkentésével segítenénk a műemlékvédelmi tulajdonosokat. Ez is forrás lehet, de erre sincs törvény. A cseh állam már magára vállalta, hogy azokat a többletköltségeket, ami a műemléki védelem miatt jelent többletterhet az épületek felújításánál, magára vállalta, vagy ha nem, akkor nem muszáj betartani a szabályokat. Például ha valaki meg akarja csinálni a tetőt, hát azért csinálja meg, hogy ne folyjon neki az eső. De ha én előírom, hogy nem csinálhat pléh tetőt, csak cserép-