A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

A szekció - Nagy Tiborné: A műemlék és tulajdonosa

Hozzátartozik még a problémához, hogy az ingatlannyilvántartás valami logikátlansága folytán a várfalat hrsz.-onként tartják nyilván. A várfal védett, s mint tudjuk, a védettség kiterjed az egész ingatlanra, tehát ahol a védett várfal van, az egész ingatlan védett. Ettől kezdve az erre vonatkozó szabályok érvényesek. De melyik ingatlan az, amelyiken a várfal van? Ugyanis — van olyan, hogy átlósan megy a telekhatár, tehát a várfal fele az egyik, fele a másik oldalon, az alatta és felette lévő telekhez tartozik, — van, ahol alul, és ahhoz tartozik, van ahol felül, és ahhoz tartozik, — van ahol közterület van alatta és fölötte, — vagy alatta vagy fölötte, — ingatlan van alatta és fölötte, — van ahol az épület rajta ül a várfalon, — van, ahol előkert van, és hátrébb áll a ház. Ha mindezt összevesszük, azt, hogy a különböző védetségek ma kideríthetetlenek, azt, hogy a barlangok és a pincék állapota olyan, amilyen, hogy ezek ingatlannyilvántartásban még csak nem is szerepelnek, felmérve pontosan nincsenek — illetve olyan felmérések vannak, amelyeket a barlangmegerősítéshez stb. használtak, de nem lehet tudni, hogy melyik ingatlan alá esnek — nem hiszem, hogy akad olyan ember, aki tisztességgel azt meri mondani, hogy ha így vagy úgy döntünk, tíz év múlva tudni lehet majd, hogy ha a házzal probléma lesz, mi a teendő. A Várhegyben lévő, „Sziklakórház" néven közismert kórház tulajdonviszonyinak tisztázására, kiterjedésének megvizsgálására kormánybizottság alakult, amely egy évet tűzött ki magának arra, hogy ezeket a paramétereket megpróbálja tisztázni (egy évet kizárólag a Sziklakórház esetében!). Most mi szembetaláltuk magunkat egy olyan problémával, amelyben egy látszólag egyszerű ügyben kell állástfoglalni, nevezetesen, hogy a vár lakóházaiban a lakások eladhatók-e. A nyomás hatalmas. De ki mit akar a vári lakásokkal? Természetesen tisztelet a kivételnek, aki szerencsétlen csak élni akarna ugyanott, ahol a szülei és a nagyszülei is éltek, a többséget nem érdekli, hogy az esetleges hozzájárulás nyomán mi lesz tíz év múlva, mert nem ők lesznek azok — tudják előre —, akiknek meg kell majd ezekkel a problémákkal küzdeni. A Táncsics Mihály utca 21-nél látható, hogy milyen károk fognak bekövetkezni, ha valami történik a mélyben, és a tulajdonos semmilyen módon nem tud majd ellene tenni, ha a pince- illetve barlangrész nem az övé, vagy nincs konkrét jogszabály arra, mi a teendő eben az esetben. Ekkor át fogjuk adni az ügyet és a problémát az önkormányzatnak, mert ezt már eddig is neki kellet volna csinálnia, tanács korában. így az önkormányzat olyan problémával kerül szembe, amelyet az államnak és a tanácsnak már régen meg kellett volna oldania. A probléma feltárása, megoldása, a jogszabályok megalkotása, ami ahhoz szükséges, hogy egyáltalán ingatlannyilvántartásba lehessen venni ezeket az ingatlanokat, nem a műemlékvédelem feladata lenne. Reméljük, hogy ha mi ennek ellenére elkészítünk egy jogszabályszöveget, rá tudjuk venni a Földművelési Minisztériumot, fogadja el végre legalább azt, hogy ilyen jogszabályokra szükség van, és vigye tovább az ingatlannyilvántartási jogszabályok megalkotásának ügyét. És csak eztán lehet egyáltalán műemléki kérdésekről érdemben beszélni, mert addig úgysincs miről.