A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Nyitó plenáris ülés - Varga István: A műemléki jelleg, mint értéknövelő és csökkentő tényező

A műemléki érték fogalmát — ma még — gyanakodva ízlelgeti mind a műemlékvédő, mind az ingatlanértékelő szakember, de különösen a laikus állampolgár. Egyáltalán: létezik-e ilyen, a társadalom által elfogadott értékskála? Kamaszkorom nyarait jobbára falusi templomok amatőr restaurálásával töltöttem, és mindig nagy tisztelettel gondolok azokra a sokat dolgozó emberekre, akik két-három havi fizetésüket és szabadságukat áldozták középkori eredetű templomaik felújítására és fenntartására. Nyilván nem csak a műemléket védték a szó tudományos-szakmai értelmében, számukra természetes módon olvadt egybe, pontosabban még nem választódott szét a történeti, esztétikai, erkölcsi érték, a szubjektív emlékek kötődése és a haszonérték; mindez végső soron lelki komfortigényüket — az Isten házában keresett és meglelt megnyugvást és megtisztulást — szolgálta. A modern társadalom bonyolult rendszerében az ingatlanvagyon egyre gyorsabb ciklusban forgó megújulása mellett vált szükségessé az a differenciálás, melynek alapján a nagyobb közösség — pl. egy város, egy nemzet vagy az emberiség — elfogadta, hogy az épített környezet egyes elemeit meg kell őrizni, és elfogadta, hogy szakemberek speciális értékrendszert alakítsanak ki; ennek alapján védelmező hatóságokat hoz létre, folyamatosan törvényeket alkot, korlátozza a tulajdonos vagy a használó természetes jogait, és — nem utolsó sorban — ezen értékekre közpénzekből (más fontos közérdek mellett, vagy akár azok rovására) áldoz. Ez a műemléki érték társadalmi elismerése, az elismert érték-jelleg pedig a műemlékvédelem alapja. Tehát a ma változó — a gyakran értékvesztéssel és értékválsággal jellemzett — társadalmunk elfogadja a műemléki érték létezését, ugyanakkor folyamatosan vitatja azt, megkérdőjelezi ezen érték megnyilvánulásait és érvényesíthetőségét, például egybemosva vagy gyakran egyenlőségjelet téve a műemlék eszmei értéke és az ingatlan egyéb (piaci, műszaki, hozam-) értékei közé. Pedig egy műemléki ingatlan, ha ,,piacra kerül", nem átlagos szereplője az ingatlanpiacnak. Az európai országok többségében, a szakosodott közhivatalok által elemzett és statisztikailag feldolgozott adásvételi és bérleti szerződések közül kiszűrik a valószínűleg torzító eseteket (pl. a rokonok közötti adásvételeket és a kényszereladásokat), és a legtöbb esetben kiszűrik a műemléket is, mondván: minden eset egyedi sajátosságokat rejt. Mégis vitathatatlan, hogy, bár az átlagostól eltérő értékelemekkel, a műemlékek is az ingatlanvagyon és az ingatlanpiac szerves részét képezik. Tehát jogos a kérdés: hogyan nyilvánul meg itt, az ingatlanpiacon a műemléki érték? Először is: forintosítható-e a műemléki érték? Néhány évvel ezelőtt egy, a Pénzügyminisztérium részére is készített jelentésben megpróbáltam egy durva megközelítéssel egyszerű ingatlanként, forintban és egy összegben kifejezve felbecsülni a mintegy 10 000 műemlékünket, így próbálva érvelni a támogatások növelése érdekében. Olyan nagy szám jött ki, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség akkori igazgatója a szövegben ezt egy tollvonással áthúzta, és fölé írta a szépen hangzó, megszokott és elfogadott jelzővel: „felbecsülhetetlen értéket képvisel". (Nem is emelték a támogatási keretet.) Felbecsülhetetlen érték például az ember is, úgyszintén a víz, a levegő, egy állatfaj, és egyre inkább egész környezetünk, mégis a társadalombiztosítás vagy egy gazdasági stratégiai munkacsoport ezen értékek csúnya forintosítására kényszerül, mert ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a különböző (felbecsülhetetlen) értékeket és azok igényeit valahogyan össze tudjuk mérni. Ezért szükséges a műemléki értékek forintosítása (is), és ennek (mint módszernek, segédeszköznek) társadalmilag és gazdaságilag is elfogadható, az európai (egyébként távolról sem egységes) gyakorlattal kompatibilis kidolgozása most már az egyik legsürgetőbb feladatunk. A műemlék ingatlan piaci értékének meghatározásakor az ingatlanbecslők által általánosan alkalmazott módszerek ritkán válnak be, illetve gyakran téves vagy ellentmondásos következteté-