A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Nyitó plenáris ülés - Román András: A műemlék: Eszmei érték, használati érték, gazdasági érték

ROMÁN ANDRÁS A MŰEMLÉK: ESZMEI ÉRTÉK

; HASZNÁLATI ÉRTÉK, GAZDASÁGI ÉRTÉK A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint „Műemlék: művészeti vagy történeti szempontból értékes épület, építmény". Ennyi. Az értékről viszont majdnem két teljes hasábot ír a szótár, felsorolva különböző értelmeit (összesen kilencet), nemkülönben az összetett szavakban való előfordulásait, szám szerint 62-t. Mindennek idézése, felolvasása hosszú és unalmas lenne. Arról, hogy egy műemléknek milyen értékei vannak vagy lehetnek, az értelmező szótár természetesen nem ír, így engedtessék meg, hogy kísérletet tegyek annak rövid összefoglalására. Induljunk ki a műemlék fogalmából. Mégpedig abból, hogy a műemlék olyan épület vagy építmény, amit valamely különleges jellemzője kiemel az épületek sokezres vagy milliónyi tömegéből. S minthogy ezek a jellemzők mindig pozitív töltetűek; minthogy azt valljuk (s objektíve úgy is van), hogy a műemlék több, nem pedig kevesebb más épületnél, e jellemzőket nyugodtan nevezhetjük értékeknek. Pogány Frigyes óta tudjuk, hogy — az ő szóhasználatával — a műemlékben felhalmozódott történeti, esztétikai és etikai érték az, amit összefoglalóan az épület műemléki értékének tekinthetünk, ami — a másik oldalról való megközelítéssel — a műemlék eszmei értékének számít. Miért eszmei érték? Mert csupa olyan dolog fejeződik ki benne, ami nem mérhető, ennélfogva nincs mértékegysége, ezért elfogadása bizonyos fokig akkor is szubjektív, ha az érték maga objektív fogalom. Egy mázsa tűzifára nem lehet ráfogni, hogy az csak 40 kiló, de sajnos műemlékek sokasága pusztult el azért, mert ostoba vagy prejudikált döntéshozók nem ismerték fel, illetve nem akarták felismerni objektív eszmei értéküket. Az se ritka eset, hogy a kevésbé rossz szándékúak a műemlék helyreállításának befejeztekor csapják össze a kezüket: „Nahát, nem is gondoltuk, hogy ez ilyen szép, ilyen értékes!" — nem tudva, hogy a restaurálás egyik célja éppen a műemlékben rejlő értékek kibontása, felszínre hozása és közkinccsé tétele. Félő, hogy a politikai rendszerváltással nem teljesen tűntek el az efféle döntési vagy csodálkozási lehetőségek. Egyes országok műemlékvédelme, hogy valamennyire mégis kifejezze a műemlék eszmei értékének nagyságát, műemléki kategóriákkal dolgozik, ahogy — egyelőre — a mienk is: megkülönböztetve M-et, MJ-t és VK-t, hogy a jól ismert tolvajnyelvünket használjam. A műemlék azonban egyben épület is. S egy épületnek mindig van használati értéke. Sőt: meg merem kockáztatni, hogy épületként — s nem műemlékként, nem vagyontárgyként — ez az elsődleges. Az építésznek elsősorban jól működő, jó használati értékű lakóházat, templomot, gyárat vagy várat kellett és kell terveznie. Közismert, hogy Corbusier lakógépnek nevezte a házat, és az építész erre irányuló elsődleges feladatát már Palladio is összefoglalta: „Kényelmes akkor lesz (mármint a ház), ha minden résznek alkalmas hely, megfelelő elhelyezés jut, nem kisebb, mint amit a méltóság megkíván, és nem nagyobb, mint amekkorrát a célszerűség megkövetel, és minden a saját helyén lesz" — írja a nagy reneszánsz építész híres négy könyve első fejezetében. A műemléknek tehát, az eszmei értéktől függetlenül, épületként is van értéke, s ezen belül logikusan a használati érték az első.