A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Záró plenáris ülés - Hozzászólások - Szigetvári János

SZIGETVÁRI JÁNOS HOZZÁSZÓLÁSA Tisztelt Elnök Úr, Barátaim, Kollégáim! Elsőnek, s remélem, nem utolsónak szólok hozzá. Legelsőként szabadjon a vendégek nevében is megköszönnöm az önkormányzatnak, Kőszeg városban azt a szeretetet, amivel fogadtak bennünket. Valamint a magam és Feltser László nevében az OMvH elnökségének köszönöm a meghívást. Hajói számolom, lassan 30 éve kétévenként veszek részt az Országos Műemléki Konferenciákon, talán még a Guiness rekordokat is megdöntöttem ezzel. Hajói számolom — tekintettel arra, hogy kétszer még közbeeső években is tartottunk konferenciát, Szolnokon és Keszthelyen —, eddig 17 alkalommal szólhattam hozzá, és jókat mondtam. Remélem, ez most is sikerül. Még emlékszem rá, amikor Pápán Ráday Mihály felkiáltott, hogy ,,habimus papám". Hát pápánk nem volt, csak önjelölt köztársasági elnökünk, Pozsgay Imre szólt hozzá. Ugyanis akkor napi politikusaink velünk voltak, nem voltak olyan futó vendégek, mint a mostaniak. Emlékszem arra, amikor Sopronban illetve Debrecenben mindnyájan Ábrahám fiainak éreztük magunkat, mert Ábrahám Kálmán miniszterünk két napig velünk volt. Azután rájöttünk, hogy mégsem vagyunk azok, vagyis mások az Ábrahám gyermekei, nem mi. Arra is emlékszem, hogy Pécsett Aczél György szentesítette az eszközt. Sőt, arra is emlékszem, amikor maga a miniszterelnök a „temetni jöttem a pártállamot, nem dicsérni" felszólalásával adta meg az alaphangot. Mi ezután, a szünetben magunkra maradtunk, de szakmánk azért továbbment. A múlt alkalommal Nyírbátorban, ott a gyönyörű gótikus falak között — ha jól emlékszem — nem a napi politikával kellett megküzdenünk, csak a technikával. Nagyon szép verset is írtam erről: ,,Mit mondott a Román Andris? Legyen ez az ő titka, Román Andris magyar szavát Elnyelte a gótika." Mondták, hogy mégiscsak költőnek kellett volna lennem, mert akkor hamarabb kaptam volna József Attüa díjat mint Ybl díjat. A politikusok tehát elmentek vagy eltűntek, de a szakma a mienk maradt, a szakmánk iránti szeretetünk és műemlékeink itt vannak, és ezekért kell küzdenünk. Egy történetet szeretnék elmondani. Ezidőtájt az ifjúság nevelésével foglalkozom Pécsett. Ma már egyetemi szinten, mert egy hónap óta a Janus Pannonius nevével fémjelzett Pollack Mihály Műszaki Főiskola vagyunk, ahol most művészettörténetete, építészettörténetet és műemlékvédelmet próbálok az ifjakba plántálni. Vizsgáztatni is kell. Feltettem tehát a kérdést egy fiatalembernek, hogy tulajdonképpen meddig tartott a gótika? És ezt nem időben, hanem térben voltam bátor kérdezni, merthogy ők foglalkoztak Franciaországgal, sőt az angol és a német gótikával is. Akkor kezdtem neki mondani, hogy „Szilágyi Örzsébet levelét megírta"... A fiú csak