Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

II. szekció - Fejérdy Tamás: Műemlékek integrált védelme

FEJÉRDY TAMÁS MŰEMLÉKEK INTEGRÁLT VÉDELME Némely előadók rossz szokását követve, mindját az elején mentegetőzéssel kezdem, de legalábbis magyarázkodással, hogy miért is használok, használunk már megint egy idegen szót valamely, a műemlékekkel kapcsolatos tevékenység meghatározására. Annál is kevésbé látszik ez megbocsáthatónak, mivel egyrészt már eddig is rengeteg idegen szó: konzerválás, rehabilitáció, restaurálás, stb. maradt „megmagyarítás" nélkül, másrészt — és tán ez a fontosabb — talán nem is annyira új mindaz, amiről itt szó lesz. Sajnos hiába van minden valóban így, mégsem sikerült egyetlen magyar jelzőt találnom az integrált helyett ugyanazzal a tartalommal, félek, hogy ezzel nemcsak én vagyok így. Mindenesetre igyekezni fogok annak bemutatásával, hogy a műemlékvédelem számára van olyan fontos ez a szemlélet és megközelítési mód, hogy megérdemel egy külön terninus technicust — bocsánat: szakkifejezést, még ha az egyelőre nem is magyar. Integráció, integrálódás — matematikai ismereteink szerint is, de még inkább az idegen szavak szótára szerinti pontosággal — valamiféle egységesülést, beilleszkedést, egyes részeknek az egészszé való egyesítését, összegeződését jelenti. Közgazdaságilag pedig a gazdaság egyes ágazatainak, részeinek, egységeinek együttműködését. Úgy gondolom kétségtelen, hogy a mi esetünkben is ilyesmiről van szó. A műemlék és a környezete közötti kapcsolatról ugyan már elég régóta tudott, hogy annyira összetartoznak, hogy együtt alkotnak valamiféle egészet. Elég sok és sajnos elég fájdalmas tapasztalat bizonyította, hogy milyen lehetetlen helyzetbe hozható műemlék a környezete érzékeken átalakításával, deformálásával. Ennek a kapcsolatnak, pontosabban értékelésnek és érzékelésnek a tartalma és minősége azonban rengeteget változott, fejlődött a műemlékvédelem lassan másfél évszázados és hazánkban is több mint 120 éves története során. Felesleges volna természetesen most itt ezt az egész fejlődési folyamatot áttekinteni, és erre nem is vállalkozom. Néhány, minőségileg fontos momentumának említése azonban mégsem kerülhető el, mivel ezen az úton juthatunk el az integrált védelem igazi tartalmának, mikéntjének megismeréséhez. Rögtön szeretném előre bocsátani, hogy amit a következőkben elmondani szándékozom, az egyrészt saját személyes megközelítés, másrészt, bár nem mentes némi elméleti spekulációtól, nem ez a spekuláció a lényege — hanem a vizsgálni kívánt tevékenység körüljárása és bemutatása. Tehát: mindenekelőtt a műemlék nem műemléknek épült, hanem valaminek, valamilyen célra, amire az adott helyen, az adott környezeti összefüggésben szükség volt. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy itt és ezután is a „környezethez" szót a legtágabb értelemben használom, tulajdonképpen mindannak a leegyszerűsítéseként, ami materiális és immateriális módon körülveszi a műemléket, és ezáltal meghatározó módon befolyásolja annak érvényesülését, vagy akárcsak a fennmaradását. Visszatérve tehát a leegyszerűsített érdemi visszatekintéshez, úgy tetszik, hogy kezdetben volt az integrált helyzet, azaz a későbbiekben részletezni szándékozott szempontok mindegyike szerint általában a legteljesebb mértékben a helyén volt a napjainkra műemlékké — mondjuk így — előléptetett alkotás.