Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

III. szekció - Balogh Ferenc: Hozzászólás

Tisztelt Elnökasszony és a XVII. Országos Műemléki Konferencia résztvevői! Engedjék meg, hogy — mint erdélyi magyar meghívott — azzal kezdjem, számomra ez az első Országos Konferencia, amelyen részt vehetek és ugyanakkor ki is mondhatom, hogy az európai kultúra, azon belül a magyar nemzeti kultúra egységes. Én úgy érzem, Nyírbátorba hazajöttem erre a fontos, kétévenkénti szakmai találkozóra. Személyes megjegyzéseket fűznék az elhangzott előadások mellé, azon a szűrőn át, amit a más országokban élő szükségszerűen hordoz magában. Az észrevételek tulajdonképpen az erdélyi identitástudat megőrzésének igényéből fakadnak, és abból a vágyból, hogy mi is az európai emelkedés útjára léphessünk. A leglényegesebb az, hogy a műemlékvédelemben — és a kultúra más területein is — a belterjesen elért eredményeinket ne csak saját magunkhoz, az európai és magyarországi eredményekhez is mérjük ezután. Próbáljuk meg a felzárkózást. A demokrácia adta helyzet, amely Romániában is kibontakozóban van, megemelte a mércénket és az ehhez való igazodás az egyedüli lehetőség számunkra, amely az előrehaladást biztosíthatja. A restaurálás, konzerválás, rehabilitáció mindennapos igen szép magyarországi eredményeit meg kell próbálnunk átvenni a mindennapos műszaki gyakorlatba. Igaz, hogy nálunk igen kevés az erre fordítható anyagi forrás, de az állandó kapcsolattartás ennek előfeltétele, ezért is köszönöm az erdélyiek meghívását ezen kiemelkedő eseményre. A szakmán belül is meg kell történnie egy bizonyos szemléletváltásnak, ami abból adódik, hogy a Velencei Karta (1964) túlhaladottá vált, és a Washingtonban aláírt Karta (1987) áthelyezte a hangsúlyt az egyedi emlékek védelméről a városvédelemre, nagyobb feladatot róva az önkormányzatokra, lényegében a városok lakóinak kezébe adva a gyeplőt. Az integrált műemlékvédelem, amely külön hangsúlyt kapott e találkozón, és amely alatt koncepciózus, műemlékközpontú településfejlesztést értek, következetes és általános felfogássá kell tudatosodjon. Ha elkerüljük a tömegében, formájában, színében, telekbeosztásban vagy másban kirívó megoldásokat, és igazi szakemberként a Washingtoni Karta szellemében cselekszünk, megmaradnak az erdélyi történelmi városok is. Ezen a konferencián a belterjességről más értelemben is szó esett. A műemlékvédelem nem létezhet önmagában, elsősorban az életforma és életvitel modernizált rehabilitációján át, az anyagi és szellemi helyi hagyományos értékek kultuszának segítségével érhet el reális és maradandó eredményeket. A műemlékek nem múzeumi tárgyak, élőkként kívánjuk kezelni őket: ez is hangsúlyt kapott itt, és megerősített bizonyos elképzeléseinkben. Csak a funkció, az élet mentheti meg a műemlékeket. A helyi önkormányzati döntések előjoga fontos, de nyüvánvalóan nem törvény feletti. A magyarországi előkészületben lévő műemléktörvénnyel kapcsolatban mondom, hogy a hozzá hasonló romániai előre láthatólag csak később kerül napirendre, holott már 1990-től több variánstervezet látott napvüágot. Számunkra a magyarországi mint viszonyítási alap fontos.