Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

II. szekció - Bede István: Nyírbátor ÁRT felülvizsgálatának főbb szándékairól

tekének a kialakulása időben nem határozható meg, de XVIII. századból származó hivatkozások szerint már évszázadok óta létezik. A füveskertek főleg a város déli és keleti részén voltak nagy kiterjedésűek, de a XIX. század első évtizedeiben szinte az egész települést körülvették. Bátorban már a kora középkorban kialakult az utcás-soros településrend, mely szinte változatlanul maradt fenn a mai napig. Alkalmazkodva a terepviszonyokhoz, az utcák és keresztutcák a homokgerincekre ülnek. E mellett a településrend centrikus, a középkori eredetű, ma is meglévő piactérrel, ahonnan az utcák minden irányba — de a terepviszonyok miatt nem sugarasan — indulnak (Vasvári, Pócsi, Gyulaji, Császári, vállaji, Encsencsi, Bogáti utak). Ezek közül az utcanevek közül a Bogáti, Pócsi, Vasvári már XIV. századi oklevelekben is szerepel. Ahogy az 1784-ből fennmaradt I. katonai felmérésről készült térkép is igazolja, a város utcarendszere utcás-keresztutcás rendet mutat. A telkek soros rendben vannak, többnyire téglalap alakúak. Szabálytalan alakú telek nincs. A házak az utca vonalában sorosan helyezkednek el. A füveskertek főleg a város keleti és déli részén találhatók. A XVIII. században a város terjeszkedik, kivéve a keleti és a déli irányokat, feltehetően a füveskertek miatt. Emellett megfigyelhetjük az 1812-es térképen a telkek aprózódását, a szalagtelkek kialakulását. Emellett a füveskertek száma növekszik. A városszerkezetben komolyabb változást a XIX. század második felében beindult iparosítás és a vasút megjelenése hozott. Ekkor kezd kiépülni az északi munkás kolónia mérnökiesen kimért utcáival, és nagy számban jelennek meg a zsellértelkek, ami számos mellékutca nyitásával járt. A homokgerincek közötti lapályokat feltöltik, a füveskertek megfogyatkoznak. A mai településszerkezet kialakulása tulajdonképpen ebben az időszakban fejeződik be. Az utóbbi évtizedek nagyberuházásai — szerencsére — elég lokalizáltan jelennek meg a városban: ilyen a Fay-i utcai lakótelep, a Hunyadi utcai beépítések és a Cipőgyár. Nyírbátor történetének megismeréséhez gazdag irodalom áll rendelkezésre. Ebből most csak azt a kettőt emelném ki, ami számunkra leghasználhatóbb volt: Szalontai Barnabás: Nyírbátor népi építészete és Szekér György—Tamási Judit: A nyírbátori Báthori-várkastély című munkája. Az ART* felülvizsgálatának időpontjában (91 vége 92 eleje) már politikailag és szakmailag is nyilvánvalóvá vált, hogy a régi, a központi szabályozókat, normatívákat, tervezési metódust tekintélyelvűen elfogadtatni akaró szemlélet használhatatlan. Ezzel egyértelművé vált az is, hogy bármiféle rendezési terv csak magából az élő városból, annak történetéből, kialakulását, fejlődését befolyásoló szempontok vizsgálatából, valamint mai adottságaiból és lehetőségeiből indulhat ki. Ilyen szemléletű rendezési terv ismereteim szerint első ízben tíz évvel ezelőtt a mezőkövesdi Hadas városrész újjáélesztésére készült. E tervek szemléletének és metodikájának megfogalmazása elsősorban Szőke László nevéhez fűződik, míg alkalmazása egy valós helyzetben Horváth Zoltán érdeme. Ezek a tervek a már említett szempontokon túlmenően alapvetően kerülni próbálják a tiltást, a meglévő adottságokat értelmezik és a fejlődésnek, megújulásnak a település lehetőségei által meghatározott keretei között keresik az útját. A mezőkövesdi alkalmazás során bebizonyosodott, hogy a gondolatmenet a település értékeinek megőrzése mellett lehetőséget ad a mai igények szerinti fejlődésre. Azóta több alkalmazásra volt lehetőségünk, de ART szinten itt Nyírbátorban volt először alkalmunk a gondolatmenetet végigvinni. * Általános rendezési terv.