Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

II. szekció - Bede István: Nyírbátor ÁRT felülvizsgálatának főbb szándékairól

BEDE ISTVÁN NYÍRBÁTOR ÁRT FELÜLVIZSGÁLATÁNAK FŐBB SZÁNDÉKAIRÓL Nyírbátor tipikusan az a település, ahol a földrajzi környezet, a település fekvése, a történelmi, gazdasági tényezők kölcsönhatása a mai napig jól vizsgálható a kialakult városszerkezetben, telekosztásokban, utcaképekben. A földrajzi környezet a Nyírség futóhomokos vidéke, melynek a Tiszántúlból 20—50 m-re kiemelkedő területe északon a Bodrogközzel, keleten a Bereg-Szatmári síksággal, délkeleten az Ermellékkel, délen a Berettyó vidékkel, nyugatról pedig a Hajdúsággal és a Hajdúháttal határos. A terület a XIX. század előtt lefolyástalan, belvizekkel, belső tavakkal, ún. „nyírvizekkel" tarkított vidék volt. A Nyírséget valamikor a tölgy- és bükkerdők borították, majd ezek kiirtása után meghatározóvá vált a talaj megkötésére telepített akác. A környék a leletek szerint mindig lakott hely volt, amit a változatos, belvizektől védett jellege érthetővé tesz. A honfoglalás után a téli szállásokból kifejlődött Bátor faluról az első írásos emlék 1272-ből való. Ekkoriban kap a Gutkeled nemzetség kiterjedt birtokokat a Nyírség déli részén, majd 1279-ben — elnyervén a falu birtoklását — Báthorinak kezdik hívni magukat. Innentől kezdve a család és a település története évszázadokra összekapcsolódik. 1282-ben vásártartási jogot kap Bátor, majd 1330-ban városi jogokat, így pallosjogot és adómentességet, majd hamarosan árumegállító jogot. Mindezen kiváltságok és a földrajzi adottságok miatt válhatott a XIV. század folyamán a Tokaj felől Erdélybe és Debrecen felől a Szamoshátra vezető utak keresztezőpontjában fekvő város ipari és kereskedelmi központtá. A XV. század vége a város fénykora. Báthori István erdélyi vajda, országbíró kenyérmezei győzelme emlékére nagy építkezésekbe kezd. Ekkor épül újjá a minorita templom és rendház, és ekkor épül fel a jelenlegi református templom (1484—1511) a család kegyúri templomaként. A templom szomszédságában épült várkastély története meglehetősen homályos, feltárása még ma sem befejezett. A Báthoriak kihalása után — a XVII. század elején — a város az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá kerül. Az ezt követő zavaros időszakban azonban többször gazdát cserél, és a század végére a virágzó mezővárosból egy kifosztott, fogyó lakosságú település marad csak. A Rákóczi szabadságharc után Bátor a Károlyi család birtokába kerül. A család és a város között hosszú harc kezdődik, mely a '48-as szabadságharcig tart, de ebben az időszakban a település már sosem tudja visszanyerni többé régi rangját. A szabadságharc után megindul az iparosítás (Mandel-műmalom, Boni gyártelep, szeszfőzde), ami 1887-től, a vasút kiépülésével még tovább gyorsul. Ezzel párhuzamosan a város lakossága felhígul, megjelenik egy zsellér és egy ipari munkás réteg. A századforduló után a város fejlődése lelassul, de jellegében hasonló, azaz az ipari és az agrár jelleg keveréke maradt a mai napig. A település, a településszerkezet kialakulása szempontjából meg kell említeni Bátor sajátos, szálláskertes település-jellegét. Ezeknek a szálláskerteknek, vagy ahogy itt nevezik „füvesker-