Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

I. szekció - Petrvich András: A műemlékek kulturális hasznosítása

torna az önkormányzatok normatív, címzett és céltámogatást rendszere lehetne, amennyiben figyelembe venné a műemlékállományt mint adottságot, és a megóváshoz fűződő országos közérdeket. A harmadik, külföldön széles körben alkalmazott csatornát a különféle adókedvezmények jelenthetnék. A Magyar Állam részéről a Granadái Konvencióban vállalt kötelezettségek maradéktalanul csak egy komplex pénzügyi támogatási rendszer felállítása mellett teljesíthetők. Mindehhez több jogszabály megalkotása, illetve módosítása is szükséges. Számunkra a legfontosabb a készülő műemlékvédelmi törvény, amely remélhetőleg valóban a terület alaptörvénye lesz, azaz azokban a műemlékvédelmet érintő kérdésekben — így többek között a finanszírozási csatornákkal kapcsolatban — is rögzíti majd az irányelveket, amelyek részletes szabályozása más jogszabályokra tartozik. A műemlékvédelmi törvénynek csak egyik oldala, hogy a műemlékek számára magas szintű jogi védelmet, a védelem megvalósításához erős állami apparátust, az apparátusnak hatékony támogatási és szankcionálási eszközöket biztosítson. A másik, ugyanilyen fontos oldala az — s talán erre is utalhatott Szaló Péter helyettes államtitkár úr, amikor a belterjességtől óvta a törvény előkészítőit — hogy minden érdekelt részére garantálja az érdemi részvétet, jogos érdekei és törekvései megjelenítésének lehetőségét, s ezáltal az egész társadalom, minden jó szándékú ember érezze a törvényt a sajátjának, és értékelje azt kulturális örökségünk védelmére mozgósító erőként.