Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

Hokkyné Sallay Marianne: Készülő műemlékvédelmi örvény

Azt kell mondjam, hogy ez a kötelező értékvédelem a törvény egyik sarkalatos pontja, be nem tartása nagyon-nagyon káros következményekkel járhat. Kompromisszumokra természetesen szükség van, de csak akkor köthetők meg, ha nem mennek értékek rovására. Tehát semmi olyanba nem mehetünk bele, ami elpusztíthat valamit. Kompromisszum addig lehetséges, amíg az érték megmarad. Ugyancsak nagyon fontos a törvényben végigfutó másik gondolat — ami már a 49-es törvényerejű rendeletben is megfogalmazódott —, hogy a műemlék tartozékaival, tehát a benne lévő képzőművészeti emlékekkel, falképekkel, szobrokkal, berendezésekkel együtt védett. Ez most újabb hangsúlyt kap a hasznosítás fejezetében azzal, hogy az onnan korábban — adott esetben pont a rossz hasznosítás miatt — kikerült képzőművészeti anyag visszakerülhessen abba az épületbe, amihez tartozott, amihez készült. Ugyanis az egység, a képzőművészeti és építészeti egység megtartása, megőrzése legalább olyan fontos, mint az egyedi emlékeké. Hadd mondjak el egy-két példát: Magyarországon sajnos nagyon rossz helyzetben vagyunk. Míg a körülöttünk lévő országok, akár Csehszlovákiát, akár Lengyelországot nézzük, kastélyaik nagy részét, enteriőreikkel, eredeti berendezéseikkel együtt meg tudták őrizni a háború ellenére, nálunk elpusztultak, és nem elsősorban a háború miatt. Ezen épületek berendezési tárgyai gazdagíthatnák az emlékanyagot, ha meg lehet találni őket. Fertődön például megtaláltunk egy porcelán gyűjteményt, megvásároltuk, és vissza fogjuk tenni Fertődre, oda, ahová egykor tartozott. Román Andrásék és az előttem szólók sokat beszéltek már a település, tehát a környezet és a műemlék kapcsolatáról. Ezzel a problémakörrel természetesen úgyszintén külön fejezet foglalkozik. De miután erről már — nagyon részletesen — szó volt,' nem szükséges, hogy én is elemezzem. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom a VII. fejezet említését, amely egészen új műfajok védelmét emeli ki: A történelmi kertek védelme külön eddig soha, semmikor nem szerepelt. Megint azt kell mondjam, hogy Magyarországon a történelmi keitek többségükben elpusztultak. Adataink, ismereteink vannak róluk, de valójában nagyon kevés gondot fordított az elmúlt 40 év ezek megőrzésére, sőt inkább beépítették őket, hiszen túlnyomó részt kastélyok, nagyobb középületek környezetét jelentették. Ezeknek a kerteknek a feltérképezése, visszaállítása alapvető feladat, és ott, ahol erre lehetőség van, meg kell próbálkozni rekonstrukciójukkal. Alig van már belőlük, fontos tehát, hogy védjük és foglalkozzunk velük. A föld alatt lévő régészeti, romanyagok védelme, melyek feltárására bizonyos helyreállítások esetén akár épülethez csatlakozóan, akár egy nagyobb városrendezési helyzetben feltétlenül szükség van, megintcsak a műemléki törvénytervezetben jelenik meg először, mely előírja a kötelző védelmet, valamint azt, hogy feltárásukról szükség esetén gondoskodni kell, és ami azért is nagyon fontos, mert ezzel egyrészt összhangba kerülünk a szintén most kidolgozandó múzeumi és régészeti törvénnyel, másrészt olyan nemzetközileg elfogadott konvenciókat iktat törvénybe, mint az 1991-es Máltai konvenció, melyben mi is aláírtuk azt, hogy a nagy beruházásoknál fel kell tárni az ismert, vagy vélt régészeti anyagot, és ezek összes költségét be kell iktatni a beruházási program költségvetésébe. S hogy ez mennyire jelentős? Gondoljunk Aquincumra, gondoljunk Szombathelyre, ahol két éve folyik nagy munka, városközpont kialakításával kapcsolatos nagyon komoly régészeti feltárás, de magyar városaink jelentős részénél tudjuk, hogy a föld alatt milyen fontos emlékek húzódnak meg, melyeket nem szabad elpusztítani, hanem meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy valamilyen módon feltárjuk — és ha nem is minden esetben — bemutassuk vagy legalább dokumentáljuk és ismertté tegyük őket mindenki számára. Vadonatúj gondolat a temetők és a síremlékek védelme; az elmúlt évtizedekben rengeteg temető és síremlék pusztult el, sem módunk, sem lehetőségünk nem volt arra, hogy ezeket számba