Önkormányzatok a helyi és nemzetiségi értékekért (A 16. Országos Műemléki Konferencia Békés megye, 1991 )

Román András: Építészeti örökség és/vagy műemlék?

ROMÁN ANDRÁS: ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉG ÉS/VAGY MŰEMLÉK? A HELYI VÉDELEM LÉNYEGE ÉS TAPASZTALATAI Hölgyeim és Uraim, tisztelt Konferencia! Amikor ez az előadás elhangzik, betegágyamban fekszem otthon. Egy ostoba baleset ért a napokban, beleszakadt az achilles-inam. Tehetetlen méreg fojtogat, mert mindennél jobban szerettem volna részt venni ezen a tanácskozáson, amit oly fontosnak, tartok, amire annyira készültem. Sajnos a rossz lábamra ráállni sem tudok, így ez a reményem szertefoszlott. Kedves Barátaim! Nézzék el távolmaradásom, és fogadják úgy referátumomat, mintha azt annak rendje szerint elmondhattam volna. Jó tanácskozást kívánok, és munkájukhoz sok sikert. Évtizedek óta vitatott kérdés Magyarországon, sok-e nálunk a műemlék vagy kevés? Olyan kérdés ez, amire egzakt válasz nem adható, azon egyszerű oknál fogva nem, hogy maga a műemlék fogalma sem egzakt. A műemlék meghatározása engem kicsit mindig a KRESZ lakott terület definíciójára emlékeztet. Az lakott terület — mondja a KRESZ —, ami a közút lakott terület elejét és végét jelző táblái közé esik. A műemlék, mondja a műemléki jogszabály, amit az illetékes miniszter — egy másik miniszterrel együtt — műemlékké nyilvánít. Minek alapján? Kiemelkedő építészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti, néprajzi értékénél fogva. Hogy mi nyilvánul kiemelkedőnek, arról a jogszabály hallgat, s ezt jól is teszi, hisz éppen ez a dolog a nem egzakt, éppen ez az, ami jogszabályba nem foglalható, amit se műszer, se lakmuszpapír nem mutat ki. Magyarországon a második világháború után úgy alakult ki a műemlék intézményes védelme, hogy a műemlékek számát tízezres nagyságrend körül határozták meg. (Legyen szabad most és a továbbiakban is a műemlék szót a tágabb értelemben használnom, tehát e szóval illetnem minden műemlékileg védett épületet, nemcsak a mi zsargonunk szerint M-mel jelzett emlékeket, hanem a műemlékjellegű és városképi jelentőségű, azaz MJ és VK épületeket is.) Amikor 1960-ban az első hivatalos műemlékjegyzék megjelent, abban 10 340 épület szerepelt. Ez a szám eleve alacsonyabb az 1949 óta védetté nyilvánított műemlékeknél, de ez se élt sokáig. Az építészeti örökség és a múlt szerepét lebecsülő (de legalábbis meg nem értő) politikai vezetés a korszerűség, a szocialistának nevezett új beépítés akadályának tekintette a műemlékeket, és hathatós intézkedéseket foganatosított a műemlékállomány minál alaposabb megnyirbálására. Soha papírra nem vetett, de nagyon határozott politikai utasításra ekkor — az 1960-as évek elején — torzult a műemlékek lejárását, a Genthon-féle topográfiánál részletesebb számbavételét, állagvizsgálatát és helyreállításuk ütemezését célzó nagy munka, az OMF által végzett műemléki távlati tervkészítés e hangzatos cím fügefalevele alatt a műemléki állományban véghezvitt sintérmunkává, a védett állomány megtizedelésévé. Ekkor hozott a Fővárosi Tanács — jogkörét túllépve — olyan határozatot, hogy a budapesti védett épületek számát 25%-kai csökkenteni kell. A korszak műemlékellenes hangulatának nemcsak a budapesti Nemzeti Színház meg az Ybl fürdő esett áldozatául, de „névtelen" műemlékek ezrei is. A védett épületek száma 8 000 alá esett vissza s bár erről kimutatás nincs, az egyedi tapasztalatok azt mutatják, hogy az akkor törölt műemlékek többsége már nincs meg, el