Önkormányzatok a helyi és nemzetiségi értékekért (A 16. Országos Műemléki Konferencia Békés megye, 1991 )

L. Szabó Tünde: Helyi értékek védelme a somogyi falvakban

Somogy megyében a németek betelepítése után a keresztbe épített pajták voltak a jellemzők. Ezeknél a falvaknál még azt is megtettük, hogy a OESZ alól felmentést kértünk ott, ahol a hagyomány azt indokolta, hogy ne a telekhatáron álljon az az épület, hanem keresztben és középen. Azt gondolom, hogy az OÉSZ-nek is keretszabálynak kellene lenni és nem szabadna ennyire túlszabályozni, hiszen az egész ország egyformává válik így a szigorú előírások miatt. Minden településnek szinte saját magának kellene megalkotnia saját OÉSZ-ét. Fontos az is, hogy a hagyományokra alapulva újítsák föl a régi szokásokat. Az épületeken, a portákon túl nagyon fontosnak tartom az útmenti kereszteket, haranglábakat és a temetőket, amelyek szintén részei a falunak és történetének, hiszen neveket találunk rajtuk évszámokkal olykor. Elevenen élnek azok a „történetek", hogy miért állították ezeket, akár családi ok, vagy pestis, vagy valamilyen betegségből való felépülés után, talán jégeső emlékére. Ezek eleven részei a falunak, ezeket védeni kell. A Megyei Önkormányzat egy olyan pályázati lehetőséget biztosított, hogy a műemlékileg nem védett épületek támogatására is lehet pályázni. Igaz, hogy erre ebben az évben csak egymillió forint állt rendelkezésre, s az összedőlőfélben lévő temetőkápolnák, útmenti keresztek, haranglábak, temetők megmentésére is lehet pályázni. Egyetlen egy temetőt sikerült műemlékké nyilvánítanunk az OMF segítségével, a nagybajomit, ahol 150 fölötti a faragott fejfák száma. Ugyanakkor nagyon sok somogyi település temetőjében fellelhető 2—3 fejfa, tehát kisszámban, amit nem lehet műemlékké nyilvánítani. Ilyen esetben arra kell fölhívni az önkormányzatok és a helyi református egyház figyelmét, hogy ezeknek a megvédése milyen fontos, hiszen egy-egy ilyen fejfa a formájával, a tájolásával, a színezésével rengeteget elárul az itt élő emberek életéről. Másképpen néz ki egy öngyilkos fejfája, vagy egy családi sír, mert hiszen a férfinek, nőnek meg van a saját, különböző kialakítású fejfája, vagy egy gyereknek, vagy egy olyan csecsemőnek, aki nem volt megkeresztelve, és ezeket a hagyományokat mind meg kell őrizni a fejfákon keresztül. Ez is a „helyi" műemlékvédelem, a helyi emlékvédelem fogalomkörébe tartozik. A szőlőhegyi pincékről szeretnék néhány szót szólni, hisz Somogy megyében minden településhez tartozott régen és tartozik ma is egy szőlőhegy. Ezt akkor is hegynek nevezik, ha sík területen van és gyakorlatilag egy zártkert. Tavaly mintegy 200 népi pincét levédtünk az Országos Műemléki Felügyelőség segítségével. A többi szőlőhegyen is található 9—10—20, 30—50 épület, de arra valójában kicsi a remény, hogy ezeket műemléki védelem alá helyezzük. Azonban ezeknél is fontosnak tartom az őshonos növények, almafák, körtefák, az 55 féle szőlőfajta védelmét. Egykor ezt hegyrendeletek szabályozták, melyek világosan megmondták, hogy milyen gyümölcsfákat érdemes itt ültetni, mert az őseink nagyon tudták, hogy pl. milyen itt a talaj összetétele, mennyi a napfényes óráknak a száma. Lehetett ezzel ellenkezni, de nem volt és ma sincs ennek értelme. Amikor a balatonberényi és keresztúri pincék vizsgálatát elkezdtük, még nem voltak helyi önkormányzatok, akkor még a helyi védelemmel kapcsolatos elképzelések és szándékok nem voltak ilyen erősek. Tehát mi a megmentés módját egy összefüggő, egy egyetlenegy hegyen elhelyezkedő 200 pincével kapcsolatban nem láttuk másképp biztosítottnak, mint úgy, hogy az Országos Műemléki Felügyelőségen keresztül levédessük. Ennek több fordulója volt és elég nehezen ment az egész. Mert először megpróbáltuk műemléki jelentőségű területté nyilváníttatni, de ennek az lett volna a feltétele, hogy legyen egy, amelyik első osztályí műemlék. Elkészítettük az összes pincének az építészeti felmérését. A helyi tanácsok akkor nem voltak arra alkalmasak, hogy egy szabályrendelettel helyi védelem alá helyezzenek egy ilyen összefüggő szőlőhegyet. Ami a kezünkre játszott, az a balatoni építési tilalom volt, amely megakadályozta, hogy a zártkertekben építeni le-