Önkormányzatok a helyi és nemzetiségi értékekért (A 16. Országos Műemléki Konferencia Békés megye, 1991 )

L. Szabó Tünde: Helyi értékek védelme a somogyi falvakban

hessen bármit. Mert ha ez nem lett volna, akkor ezeknek a pincéknek 90%-ából már nyaraló lenne. Ez a tilalom lehetővé tette, hogy itt a zártkerti életforma fönnmaradjon, ezeket a pincéket eredeti célra használják. Két évvel ezelőtt nem láttunk más lehetőséget, mint azt, hogy a Felügyelőség segítségével a hivatalos műemléki levédéssel mentsük meg ezt a területet. Ma lehet, hogy már nem így gondolkoznék. Most már a helyi gazdák sokkal jobban értékelik a pincéjüket, mint két évvel ezelőtt. Akkor azt nem gondolták, hogy ez ilyen érték, pedig — én úgy gondolom — Magyarországon ilyen laza szerkezetű, és ilyen nagy kiterjedésű szőlőhegy, ilyen nagy területen és ennyi épület nincsen. Vannak pincesorok, de ilyen fajta, ilyen jellegű nincsen. A mai gondolkodásmódommal én is azt mondanám, hogy elég lett volna 5 darabot védeni, mondjuk műemlék jellegűként, azokat, ahol megvannak az eredeti tüzelő berendezések, és az összes többi kerüljön helyi védelem alá. De két évvel ezelőtt nem így gondolkoztam. Somogy megyében 56 védett kastély van és 112, amely nem műemlék, és valószínű, hogy soha nem is lesz, mert vagy nem éri el országos összehasonlításban azt a színvonalat, hogy valamelyik kategóriába besorolásra kerüljön, vagy pedig már gyökeresen átalakított. Ugyanakkor ezek olyan rangos középületei a településeknek, hogy azt gondoljuk, hogy mindenképpen szerepelniük kell a helyi védelem jegyzékében. Nagyon oda kell figyelni, hogy ha már belül gyökeresen átalakították, akkor tömegében, tetőzetében, a kémény kialakításában és homlokzataiban továbbá is a településnek rangos épületei maradjanak. Támogatnám, ha a helyi önkormányzati hivatalok ilyen épületekbe költöznének be. (Mi hagytuk ezeket a házakat veszni az elmúlt 40 év alatt és inkább építettünk új tanácsházakat, meg új kultúrházakat.) Ezeknek az épületeknek a helyi védelem alá helyezése legalább annyira fontos, mint a régi szatócsboltok, a réztányéros borbélyüzletek, hiszen ezek ugyanúgy részei voltak a faluközpontoknak. A századfordulón, vagy az 1930-as években tízszer annyi bolt volt a faluban, mint ma!