Önkormányzatok a helyi és nemzetiségi értékekért (A 16. Országos Műemléki Konferencia Békés megye, 1991 )

Grin Igor: Nemzetiségi értékek Békés megyében

GRIN IGOR NEMZETISÉGI ÉRTÉKEK BÉKÉS MEGYÉBEN Tisztelt Konferencia, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyarok, szlovákok, románok, cigányok, szerbek és németek által lakott Békés megye népi kultúrája rendkívül színes szőttes. Az együttélés folyamatában kialakult jelenségek kompexuma. A tanácskozás arculatához és a tanácskozás szervezői által sugallt címhez igazodva elsősorban a hagyományos népélet lakóházbeli értékeinek számbavételére törekszem. Emellett a — nyelvi akadályok miatt nem egykönnyen megismerhető — szellemi hagyományokra is rá kívánom irányítani a figyelmet. A nemzetiségi érték fogalomköréhez véleményem szerint minden, a hagyományos kultúrából táplálkozó, azt megtermékenyítő, a kisebbségek életét gazdagító jelenség és vonás hozzátartozik. Függetlenül attól, hogy kizárólagos specifikuma van-e valamennyi etnikai kisebbségnek, avagy az intellektuális kapcsolatok hívták-e azt létre. Rövid áttekintésemnek nem lehet feladata ezen érték — jelenségek szétválasztása, odautalása valamely etnikum kizárólagos műveltségi javaihoz. Nem célom továbbá a teljeskörű számbavétel sem. A legjellemzőbb jelenségek önkényes válogatásával a problémakör egyfajta, vitatható megközelítését kívánom megvalósítani. Békés megye területén két, egymástól határozottal elkülönülő nagy táj osztozik. A területnek csaknem a felét foglalja el a nyugati oldalon elhelyezkedő termékeny békéscsanádi löszhátság. A mélyebb fekvésű, a Sárrét békési részét is magában foglaló Kőrösök köze a megye keleti részét uralja. A természeti és földrajzi szempontból kétarcú tájon a XVIII. század elején kezdődő újratelepítési folyamatok eredményeképpen fokozatosan, mintegy két évszázadnyi idő alatt alakult ki a mai bonyolult településrendszer, a Békés közismerten sokszínű etnikai arculata. A migráció során közeli tájak és távoli vidékek — anyanyelv, vallás, hagyományok tekintetében — egymástól erőteljesen különböző népessége ülte meg a jobb élettel kecsegtető területet. Nem számítva a Németországból, a Dunántúlról vagy az északi megyékből érkezett telepeseket, a mai megye területe egykor Aradhoz, Biharhoz, Csanádhoz, Heveshez és külső Szolnokhoz tartozó lakossága él együtt. Az újjátelepítést a Dél-Tiszántúl településeinek elpusztulása, a terület csaknem elnéptelenedése tette szükségessé. A XVIII. század végére, az 1550-ben nyilvántartott 71 településből alig néhány vészelte át a pusztításokat. A sorsdöntő változást a török megyéből való kiűzése okozta. A megye újjászervezésére 1715-ben került sor. A magyarok a Jászságból és a Hajdúságból, valamint a Dunántúlról, a németek Rajna vidékéről, a románok Arad és Bihar megyékből, a szlovákok a Felvidékről, a szerbek a délvidékről jöttek a mai megye területére. A telepítések második szakasza az 1750-es években kezdődött, és a XIX. század végéig tartott. A telepítések következtében kialakult etnikai összetétel, anyanyelvi arányok a XIX. század derekáig nem változtak számottevően. A későbbi történelmi változások következtében viszont Békés megyében fokozatosan csökkent a nemzetiségi lakosság arányszáma: a szlovák, a német és román lakosság szétrajzása, és a korábban nemzetiségi területek etnikai összetételének megváltozása a természetes asszimilációt erősítő mozzanatnak bizonyult.