Önkormányzatok a helyi és nemzetiségi értékekért (A 16. Országos Műemléki Konferencia Békés megye, 1991 )

John Sannon: Egyes műemlékek kezelésének és finanszírozásának brit tapasztalatai

JOHN SHANNON EGYES MŰEMLÉKEK KEZELÉSÉNEK ÉS FINANSZÍROZÁSÁNAK BRIT TAPASZTALATAI Városom, York, az egyik legrégibb város Angliában. Úgy vélem, a legmegfelelőbb, amivel hozzá tudok járulni a konferencia sikeréhez, ha az angol műemlékvédő mozgalomról beszélek, a helyi közösségek részvételéről ebben a mozgalomban, különös tekintettel a yorki CIVIC Trust társaságra, mely a legöregebbek közé tartozik az Egyesült Királyság több mint 1000 hasonló szervezete közt. Mik ezek a városvédő társaságok? Mi a szerepük az értékek védelmében és hogyan jönnek létre? Önálló szervezetek, nem állnak kapcsolatban az angol National Trusttal, a Nemzeti CIVIC Trusttal vagy akármely kormányszervvel. Lényegében helyi polgárok — akik felismerték a közvetlen környezetüket fenyegető veszélyeket — hozták létre ezeket a társaságokat, amelyeket akár házőrző kutyáknak is nevezhetünk, és amelyek hihetetlen mértékben elszaporodtak az elmúlt 30 évben. Sokuk a 60-as években alakult, amely a mi szempontunkból sajnálatraméltó korszak volt, mivel a gazdasági-kereskedelmi fellendülés a középszerű építészetet támogatta és dühödten roncsolta szét történeti városainkat. (Az „eredményt" máig szenvedjük.) Az említett városvédő társaságok, amelyek Nagy-Britannia legtöbb településén megalakultak, különböző eredetűek. Némelyikük akkor született, amikor lakossága felismerte a 60-as évek építészetének fenyegető hatását a történeti városokra, így sok egyesület a hagyományos környezet megőrzéséért vívott harcból nőtt ki, ellenhatásként. A lakosság harcba szállt az önkormányzatokkal, amelyek érzéketlennek mutatkoztak az örökség iránt. Bár az így keletkezett társaságok örömmel üdvözölhetők, voltaképpen szerencsétlenül indultak, a helyi építési hatósággal elmérgesedett viszonnyal, amely csak hosszú évek során szűnhetett meg. Ez rögtön tanulságokkal járt: azzal, hogy a városvédő egyesületek ne legyenek pusztán helyi politikusok vagy megkeseredett polgárok tiltakozó szervezetei, mert ez folyamatosan összeütközésekre vezet a demokratikusan választott önkormányzatokkal, amelyek hatalmukra féltékenyen visszautasítják felelősséggel nem rendelkező emberek bírálatát, és ez tönkreteszi a viszonyt a társaságok és a helyi tisztviselő között. Az Egyesült Királyságban a rendezési tervek készítése a helyhatóságok feladata. Súrlódásokat okozhat, ha a helyhatóságot pusztán gazdasági megfontolások vezérlik, nem pedig a település jellegének megőrzése. Ez pedig rossz viszonyt szül az építési hatósággal. A tanulság egyértelmű, a városszépítő egyesületek a helyi közvélemény erős és befolyásos alakítóivá lehetnek, de tartsák tiszteletben saját, fent említett korlátaikat. Említettem egy másik angol műemlékvédő szervezetet, a National Trustot. A National Trust nem foglalkozik a településszerkezettel, így a helyi társaságoknak nagyon fontos kiegészítő szerepük van. E társaságok szerepét legjobban talán úgy szemléltethetem, hogy a yorki CIVIC Trustról szólok néhány szót, amely 1946-os alapításával a legöregebbek közé tartozik Nagy-Britanniában és amelynek több mint 25 éve vagyok elnöke. A társaságot a város négy hű polgára kezdeményezte a világháború után, akiknek az volt a félelmük (és nagy előrelátásra volt szükség abban az időben