Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

III. szekció - Petravich András: A kastélyprogram ma

Vay-kastély, és már egy kicsit bizalomgerjesztőbb állapotban várják a hasznosítót, sem tudtuk megtalálni az új gazdát.A jánosházai kastély helyreállítása pl. részben elkészült, de megakadt megfelelő tőkeerős partner hiányában. Egyéb középületek közül a váci Vörös-ház szerepelt annak idején a konkrét listán, de sajnos semmilyen előrelépés nem történt. Amellett, hogy az eredeti programban szereplő, és akkor veszélyeztetettnek minősült kastélyokkal is vannak még gondjaink, újak is jelentkeztek, hiszen a funkcióvesztésnek, állagromlásnak nincs vége, a folyamat nem állt meg. Növelik a megoldásra váró problémák sorát azok a kastélyok is, amelyeket újonnan fedeztünk fel. Tudjuk, hogy a legújabbkori műemlékeket most kezdjük csak igazán értékelni, így került az utóbbi években több romantikus, eklektikus kastély {és ezek között vannak olyanok, amelyek már veszélyeztetettként) a listára. És növeli a sort, bár ez már egy komoly minőségi változást is jelent, az értékelés megváltozása. Tehát olyan kastélyok, amelyek még megfelelő hasznosításúnak nyilvánultak 8-10 évvel ezelőtt. (Szabadkígyóson a Wenckheim -kastély, ahol mezőgazdasági szakiskola működik: ma már ezt nem minősítjük megfelelőnek, tudjuk, hogy ebben egy szállodának kéne lennie a közelben lévő kincset érő termálvizet hasznosítva.) A feltételek nem mindenhol alakultak kedvezően a kastélyprogramhoz. Ennek is több tényezőjére rá kell világítanom. Már a bevezetőben, a program eszköztáránál volt szó róla, hogy a helyreállítás, fenntartás körülményeit nem tudtuk teljes körűen kidolgozni, de még megőrizni sem minden esetben. Az általános gazdasági helyzet alakulása néhány partnert (mint pl. aki vállalta volna az edelényi kastély helyreállítását) visszalépésre kényszerített. Külföldi tőke - elvi szinten - változatlanul érdeklődik, több száz tárgyalást folytattunk le, de egyetlen létrejött üzletről sem tudok. Nagyon érdekes és elkeserítő jelenség volt a spekuláció, Azok a különböző szervezetek, köztük sok tsz, amelyikeknek ingyen és bérmentve jutott kezelésébe a '40-es, '50-es években egy kastély, és semmit sem tettek érte, hogy megóvják, most, hogy már tudják, hogy érték van a birtokukban, keresni akarnak rajta, és olyan horribilis összegeket kérnek a használati-, kezelői- vagy tulajdonjogért, hogy sok üzlet ezért hiúsul meg. Egyelőre egész egyszerűen nincs jogi eszközünk arra, hogy hatósági úton elvegyük tőlük ingatlanaikat, holott ez a jogi eszköz - most már tudjuk - nélkülözhetetlen. Ezzel összefügg, hogy hiába vennénk el, nem is nagyon tudnánk velük mit kezdeni, mert nincs egy olyan műemlék fenntartó szervezetünk, amelyik a műemléket mint műemléket gondozza. Akár véglegesen, ha nincs más hasznosítója, akár átmenetileg, amíg megfelelő hasznosítót talál. Ez a szervezet a legtöbb európai országban megtalálható, nálunk sajnos nem. A megoldást - főleg ezekre az utóbbi kérdésekre - reményeink szerint a műemléki törvény fogja megadni, amelynek előkészítését megkezdtük. Egy-két szót a program elágazásairól: Hamar kiderült, hogy a kastélyprogram eszköztárát néhány nagyobb kastély bizony már eleve kinőtte. Ezekre - több ilyen kiemelt kastélyt állapítottunk meg és ezzel együtt hét nagyobb várra az Állami Tervbizottság 1985-ben egy külön állagmegóvási programot indított.