Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

III. szekció - Petravich András: A kastélyprogram ma

Vay-kastély, és már egy kicsit bizalomgerjesztőbb állapotban vár­ják a hasznosítót, sem tudtuk megtalálni az új gazdát.A jánosházai kastély helyreállítása pl. részben elkészült, de megakadt megfele­lő tőkeerős partner hiányában. Egyéb középületek közül a váci Vörös-ház szerepelt annak idején a konkrét listán, de sajnos sem­milyen előrelépés nem történt. Amellett, hogy az eredeti programban szereplő, és akkor veszélyeztetettnek minősült kastélyokkal is vannak még gondjaink, újak is jelentkeztek, hiszen a funkcióvesztésnek, állagromlásnak nincs vége, a folyamat nem állt meg. Növelik a megoldásra váró problémák sorát azok a kastélyok is, amelyeket újonnan fedeztünk fel. Tudjuk, hogy a legújabbkori műemlékeket most kezdjük csak igazán értékelni, így került az utóbbi években több romantikus, eklektikus kastély {és ezek között vannak olyanok, amelyek már veszélyeztetettként) a listára. És növeli a sort, bár ez már egy komoly minőségi változást is jelent, az értékelés megváltozása. Tehát olyan kastélyok, amelyek még megfelelő hasznosításúnak nyilvánultak 8-10 évvel ezelőtt. (Szabadkígyóson a Wenckheim -kas­tély, ahol mezőgazdasági szakiskola működik: ma már ezt nem minő­sítjük megfelelőnek, tudjuk, hogy ebben egy szállodának kéne len­nie a közelben lévő kincset érő termálvizet hasznosítva.) A feltételek nem mindenhol alakultak kedvezően a kastélyprog­ramhoz. Ennek is több tényezőjére rá kell világítanom. Már a beve­zetőben, a program eszköztáránál volt szó róla, hogy a helyreállí­tás, fenntartás körülményeit nem tudtuk teljes körűen kidolgozni, de még megőrizni sem minden esetben. Az általános gazdasági helyzet alakulása néhány partnert (mint pl. aki vállalta volna az edelényi kastély helyreállítását) visszalé­pésre kényszerített. Külföldi tőke - elvi szinten - változatlanul érdeklődik, több száz tárgyalást folytattunk le, de egyetlen létrejött üzletről sem tu­dok. Nagyon érdekes és elkeserítő jelenség volt a spekuláció, Azok a különböző szervezetek, köztük sok tsz, amelyikeknek ingyen és bér­mentve jutott kezelésébe a '40-es, '50-es években egy kastély, és semmit sem tettek érte, hogy megóvják, most, hogy már tudják, hogy érték van a birtokukban, keresni akarnak rajta, és olyan horribi­lis összegeket kérnek a használati-, kezelői- vagy tulajdonjogért, hogy sok üzlet ezért hiúsul meg. Egyelőre egész egyszerűen nincs jogi eszközünk arra, hogy hatósági úton elvegyük tőlük ingatlana­ikat, holott ez a jogi eszköz - most már tudjuk - nélkülözhetet­len. Ezzel összefügg, hogy hiába vennénk el, nem is nagyon tudnánk velük mit kezdeni, mert nincs egy olyan műemlék fenntartó szerve­zetünk, amelyik a műemléket mint műemléket gondozza. Akár végle­gesen, ha nincs más hasznosítója, akár átmenetileg, amíg megfelelő hasznosítót talál. Ez a szervezet a legtöbb európai országban megtalálható, nálunk sajnos nem. A megoldást - főleg ezekre az utóbbi kérdésekre - reményeink szerint a műemléki törvény fogja megadni, amelynek előkészítését megkezdtük. Egy-két szót a program elágazásairól: Hamar kiderült, hogy a kastélyprogram eszköztárát néhány nagyobb kastély bizony már eleve kinőtte. Ezekre - több ilyen kiemelt kastélyt állapítottunk meg ­és ezzel együtt hét nagyobb várra az Állami Tervbizottság 1985-ben egy külön állagmegóvási programot indított.

Next

/
Thumbnails
Contents