Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

II. szekció - Winkler Gábor: Győr belváros rehabilitációjának tapasztalatai

kai végeredményben szétroncsolták azokat az utolsó épü1 etdokumentumokat, amelyek később lehetővé tették volna, hogy ezeket a házakat valóban eredeti állapotuknak megfelelően állítsuk helyre. Mindezen folyamatok eredményeként a belváros elcsendesült (az emberek csak lakás céljára használták), elszürkült. Ami még borzalmasabb, és a műemlékvédelem elveinek teljes félreértése, hogy a védett terület határát szentnek vélték, és úgy gondolták, amit bent nem szabad, azt kint kell csinálni, és ez okozta azt a hihetetlen mértékű átépítést, a belvárosi test úttal való átvágását, az új beépítéseket, amik mindennek mondhatók csak városinak nem. Még annyit: nem voltak sikeresek a funkció áttelepítések abból a szempontból sem, hogy az emberek nem voltak hajlandók akceptálni ezeket az új létesítményeket, amiket végeredményben nekik hoztak létre. A mostani belváros, a Dísz tér embertelen a szó szoros értelmében. A kirakatokat befalazták, nem tudnak kirakatként működni, mert ahol ember nincs, ott kirakatra sincs szükség. A belváros igazi megújulásának jelentős lökést két dolog adott: az egyik az a bizonyos párt- és kormányhatározat, a második pedig, hogy a határozat végrehajtásának az előkészítése viszonylag sok ember meghallgatásával, szerencsésen történt meg. A hivatalos politika első vágya Győrben is az volt, hogy a budapesti Rákóczi úthoz hasonlóan építse ki újra a várost. Szerencsére a szakembereket is meghallgatták, és sikerült egy olyan városmegújítási politikát elfogadtatni, amelyik kirakat-jel 1 egű helyreállítási munkák helyett egy igazi és teljeskörű városmegújítást tűzött ki céljául. A politikának voltak irányelvei és alapvető pontjai, amelyeket akkor - nagyobbrészt jól - meg is fogalmazott a város. Később egy részletes rendezési tervben egészítették ki ezeket az elveket; tehát terv, jó terv birtokában, és jó alapelvek alapján indulhatott el a helyreál 1ítás. Az első ilyen volt, hogy újat és a régit egyszerre, egy időben kell helyreállítani (ill. az újat megépíteni). Erre jó példák a Liszt Ferenc utca és környékének épületei. Sikerült elérni azt is, hogy az értelmetlen, nagy tömbbelső kibontások helyett óvatosabban, csak az igazán rossz állapotú épületeket bontsuk le, tehát a belváros sűrűsége, levegője ne változzon. A másik fontos dolog, hogy a külső megújulást egy belső megújulásnak kell követnie, tehát kívül-belül kell az épületeket megújítani: a homlokzaton túl az udvarokat, és belsőket is. Ez a földszinteken az üzleteket jelentette (pl. a szép bencés gyógyszertár), a pincékben a vendégi át ást, és általában minden, ami az épületen belül volt, megújult. Egy következő alapelv az volt, hogy mindenképpen ös

szefogot

t

an , koncentráltan kell dolgozni, mert ez mutatósabb eredményeket hoz. Mi ezt a törekvést úgy egészítettük és használtuk ki, hogy megpróbáltunk a tömbcsoportokban való gondolkodás során olyan városrendezési elképzeléseket is érvényre juttatni, amelyek egy-egy épület helyreállítása esetén egyszerűen eszünkbe sem jutott volna, így a tömbök belsejét kiegészítettük, emeletráépítésekkel tettük teljessé, és ahol lehetett, ahol értelme volt, a tömbök belsejében is utcákat alakítottunk ki. így ma már végig lehet menni Győr belvárosán úgy, hogy egyetlen régi, hagyományos értelemben vett utcát sem kell végigjárni, legfeljebb keresztezni. Ami rossz volt Győrben, és ami valóban ettől a határozattól