Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)
II. szekció - Román András: Városrehabilitáció ma és holnap
ROMÁN ANDRÁS VÁROSREHABILITÁCIÓ MA ÉS HOLNAP Előadásom címe: Városrehabilitáció ma és holnap. Máról azonban nem lehet úgy szólni, hogy legalább röviden ne essék szó a tegnapról is. Magyarországon városrehabilitáció lényegében 1957 óta folyik. Ekkor kezdődött meg nagyobb erővel a '40-es évek rögtönzött háborús helyreállításai - akkori szóval élve újjáépítése után a budai várnegyed tudatos - s ami műemléki szempontból döntő fontosságú -, tudományos feltáráson alapuló rehabilitációja. Ma már jól ismert az a módszer, amit itt a műemlékvédelem alkalmazott - mert hiszen a rehabilitáció oroszlánrészét a műemlékvédelem vállalta magára-, a házról házra történő felújítás, modulként az egyedi műemléket tekintve. Az akció sikerét nemcsak a gondos előkészítés, -a szakszerű helyreállítás biztosította, hanem az is, hogy ez együtt járt a lakások korszerűsítésével, a közművek felújításával, a foghíjak általában tetszetős beépítésével is. Ezt a budai modellt alkalmazták Sopronban és lényegében Kőszegen is. Más úton kezdett belvárosa rehabilitációjához Eger, kihasználva az eltérő topográfiai adottságokat és eltérő épületállományt, itt a tömbrehabilitáció lett általánossá. Ennek eredményei és kétségtelen hibái jelölték ki Pécs, és főként Győr számára az irányt és oku1niva1 ókat. Budától Győrig a rehabilitácó számos sikere azonban - amit a hibák nem tehetnek kétségessé - csak egyik oldala a dolognak. Kudarcaink nem az említett városokban jelentősek, hanem ott és sajnos sok ilyen van -, ahol a műemlékvédelem korlátozott fegyvertárával nem tudtuk, sikerrel felvenni a harcot az extenzív városfejlesztés voluntarista törekvéseivel, ahol fél városokat dózeroltak el a korszerű városrendezés jegyében, ahol az elpusztított építészeti örökség hűlt helyét panel renget éggel népesítették be. Elég ránézni a székesfehérvári Technika Házának környezetére, rövid sétát tenni Veszprém mai városközpontjában, akár száz méterre eltávolodni Debrecenben a Református Kollégiumtól vagy elszörnyedni Győr monstruózus színházától a műemlékjel 1 egű terület határán, hogy megbizonyosodjunk arról a gyászos eredményről, amiért egyaránt felelős a téves városrendezés, az erőszakos várospolitika és a gyenge műemlékvédelem. Nem tudom, a szándékos félrevezetés vagy egyszerűen csak az ostobaság jele, hogy Hajdúböszörmény egyedülálló városszerkezetét, úgy akarta a tervező átmenteni, hogy a sokszintes, szabadon állóan sorakozó új házak között az utca vonalvezetését nem változtatta meg. A '70-es évek vége fele kezdett megfordulni a világ. Az urbanisták sok országban - nálunk is - kezdtek rájönni, hogy az Athéni Chartában - és most a városrendezők Athéni Chartájáról beszélek, nem a műemlékvédőkéről - megfogalmazott elvek nem igazak, vagy szelídebben kifejezve - túlhaladottak. Emlékszem annak rendkívüli hatására, amikor 1979-ben Nagykanizsán egy urbanisztikai tanácskozáson Medgyesi Tamás először mondta ki, hogy az utcát és teret vissza kell helyezni méltó rangjába. Ezzel egyidejűleg - lehet rajta vitatkozni, hogy melyik az ok és melyik az okozat - kezdett felértékelődni a múlt hagyatéka, immár kezdett nemcsak építési területnek minősülni a meglévő városi lakóterület, ahol lehet mást is tenni mint borttáni^^Sk célcsopor tos beruházásban
