Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)
III. szekció - Sisa József: A nádasdladányi volt Nádasdy kastély levéltári kutatása
SI SA JÓZSEF A NÁDASDLADÁNY I VOLT NÁDASDY-KASTÉLY LEVÉLTÁRI KUTATÁSA A nádasdladányi kastély történetére vonatkozóan elég bőven áll rendelkezésünkre mind írott mind képes dokumentum. Ez alapján számolok be épitéstörténetéről, hozzátéve, hogy itt még nem történt műemléki helyreállítás. A Nádasdy-kastély két fázisban épült, az első épülete az 1783-as katonati felmérésen már szerepel. Ebben az időben az együttest (a kastélyt a hozzá csatlakozó gazdasági szárnyakkal) a gróf Schmidek család birtokolta. Ábrázolások is maradtak fenn róla, pl. Valentényi János 1850 körül készült festménye. Architektúrában szerény, de méretében, kivitelezésében elég jelentős épület volt. 1851-ben vette meg Nádasdy Lipót, aki ezidőben az ország egyik leggazdagabb főura volt, két hitbizomány tulajdonosa, és úgy döntött, hogy birtokai központjául Ladányt teszi meg. A település ekkor még - Sárladányból - Ladány néven szerepelt, és Lipót járt közben azért, hogy 1859-ben felvehesse a Nádasdladány nevet a család neve után. 1872-ben adta át az épületet fiának, Ferencnek, aki úgy döntött, hogy jelentősen kibővíti, és ebben a kibővített kastélyban összpontosítja a család kincseit, a családi könyvtárat, a képtárat, és ami a régi bútorokból megmaradt. Valószínűleg az a gondolat munkált benne, hogy egy olyan központot hoz létre a családi ereklyékből és kincsekből, mint amilyen Sárvár lehetett a maga korában, és amelyről tudjuk, hogy a korábbi Nádasdy Ferenc kivégzése, tehát 1761 után a császári ház e1konfiská1 ta. Az építkezések során megőrizték a régi barokk főszárnyat (mellékszárnyként), s feltöltéssel az épület tulajdonképpen földszintes ill. magas földszin tes lett. Ehhez csatolták hozzá a főszárnyat, egy méretében jelentősebb, nagyobb és reprezentatívabb épületrészt. A tervező Linzbauer István volt, egy nem különösebben jeles és nem különösebben számontartott festő-építő. Egyébként a császári és királyi udvari építész címet viselte, továbbá a lovagi rangot is megkapta. Nem tudjuk, hogy milyen körülmények között, mert életrajza még nem teljesen tisztázott, de feltehetően ezen címek birtokában jutott főúri megrendelésekhez. Nádasd az egyik példa, az Andrássyak pesti palotája a másik. Az építkezés 1873-ban kezdődött meg, 1874-ben az épület már tető alatt állhatott. Ezt tanúsítja a szélzászlón szereplő dátum is. 1876-ban már a levéltár és a bútorzat egy része is az új kastélyba került, s ezt tekintjük nagyjából a kastély elkészültének. A belső munkálatok később még tovább folytak. A kastély stílusa egy kicsit megkésett késő-középkori angol tudor stílus, aminek stílus-asszociációja miatt lehetett szerepe. Az arisztokrácia ugyanis csodával tekintett az angol kultúrára, ezért szívesen vette át ennek külsőségeit. A historizmus korában általában előképeket, metszetes kiadványokat, kész épületekről készült felméréseket vagy rajzokat használtak fel előképként, ezeket adták sokszor az építtetők az építészek kezébe, hogy ezeket használják föl a tervezés segédletéül. Nádasdladány esetében az a szerencsénk, hogy tudjuk, melyik az a könyv, amelyet az építtető az építésznek mutathatott. Ez nem más,
