Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

III. szekció - Szűcs Endre: A soponyai volt Zichy-kastély homlokzathelyreállítása

tudtunk, csak gyanítottuk, hogy mi volt. Szintén egy érdekesség: Mi elképzeltünk egy tükrös architektúrát, meg is csinálták nekünk ezt a helyszínen, és akkor Csutor Évával megjelentünk művezetni a helyszínen. Itt szeretném név szerint is kiemelni az építésvezetőt, Izsó Miklóst, aki csak nyelt egyet, aztán leverette az egészet. A kiskastélyon különösebb átalakítást nem kellett végeznünk, csak finomítottuk a dolgokat. A garázsokat, műhelyeket kipakoltuk, és beléceztük és hódfarkú cseréppel borítottuk a földszintes szárnyak tetejét, melyet korábban bádoggal borítottak. Majd meglátjuk, hogy sikerül. Ma azért ez nagyon határeset, már a 30 fok körüli szög. Az istálló szárnyat a háború alatt egy bombatalálat érte. Nem tudjuk ki csinálta, de dicséretére legyen mondva az '50-es évek helyreállítójának, hogy a középső traktust megtartotta a boltozataival együtt, a homlokzaton lévő istállóablakokat pedig a tantermi bejárati ajtók felülvilágítójának használta föl másodlagosan. Ez persze a szocialista realizmus ideje, de van egy ilyen periódusa is az épületnek, a szoc.reál. - a maga klasszicista jellegével - végül is beleilleszkedik az összképbe, úgyhogy meg is tartottuk, úgy, ahogy van, mindössze apróbb átalakításokat végeztünk. A kutatás nagyon érdekes epizódja volt a díszkút. Bibó István találta ezt a kutat, valamint a gépezetét is. Először elraktároztuk magunkba, mint kultúrtörténeti, ipartörténeti emléket.Varga László hagyatékában találtunk egy képet is, melyből kiderült, hogy '50-es években, vagy talán még később is, a kút még az udvarban állt, kicsit megcsonkított formában. Aztán egyszer csak hátul, a csalánosban megtaláltuk a medencét, a fedkövet , és egy-két olyan vörösmárvány darabot, amik kétségtelenné tették azt, hogy erről a kútról van szó. Ezután határoztuk el, hogy inkább ezt restaurálnánk, nem a Zichy-címeres attikát.Miközben a kútházban ástunk, találtunk egy 1826-os évszámos követ. Szerettük volna magát a kútaknát is bemutatni, de olyan sok pénzbe került volna, hogy végül is elálltunk tőle. A dátumos követ fölülre helyeztük el, bár a díszkút ma el takar j a. Még egy érdekesség: Amikor megjelentünk Soponyán, találtunk egy Nepomuki Szent János szobrot a tóban. Ez az OMF fotótárában szerepel, akkor még a tóparton állt. Jelenleg a plébánián várja, hogy valaki pénzt adjon a restaurálásához és visszaállításához. Végezetül azzal zárnám, hogy a 250 éves történet nem ért véget. Mindig is sajnáltuk, hogy hiányzik egy szárny (a második U alak bezárása). Volt olyan építtetői szándék, hogy a tornatermet, mely hiányzik az itt működő nevelőotthonnak, ebbe applikáljuk bele. Az elpusztult szárny három-három traktusa közé paszíroztuk volna bele a nagyobb szélességi és magassági igényű tornatermet. Az OMF-nek nem igazán tetszett a megoldás, de talán nem is ez volt a lényeg. Hogy ezt valamikor be kéne zárni, az biztos. Ha nem ilyen funkcióval és ilyen formában, akkor valami mással. Reméljük, ez valamikor megtörténik. És itt szeretnék köszönetet mondani Illés Károlynak, a nevelőintézet igazgatójának, aki pályafutásom alatt a legjobb partnerem volt. Az ember ahhoz szokott, hogy amikor a levegőben röpköd, visszaráncigálják a földre. Illés Károly viszont ötleteivel előttünk járt, alig győztünk rajzokkal utána menni. Soha nem kívánok kollégának jobb mecénást, és kastélynak jobb gazdát.