Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

III. szekció - Örsi Károly: Történeti kertek Fejér megyében

Összefoglalva kijelenthetjük, hogy Csákváron igen nagyszabású angolkert volt, és nagyon szeretnénk, ha nem pusztulna el teljesen. Soponya kastélykertje szintén nagyszerű volt, a közeli időkben újítjuk meg. Itt is a tó megújítása volt az óriási fegyvertény, hiszen a kert létének alapja volt a már elposványososó tó. A tó környékén sajnos nagyon sok minden pusztul. Ha a növények megnőnek, a mostani arányok - előnyükre - teljesen meg fognak változni . Érdekessége a kertnek egy nagyon szép császárfa, amit szintén az elsők között telepítettek ide hazánkban. Óriási negatívuma viszont a kastélynak, hogy a főhomlokzat elé egy vadfeldolgozó üzemet építettek, a lehető legrosszabb helyre, és valószínű, hogy hosszú ideig nem fog eltűnni. De ettől azért egész műemlék értéke jelentős. Martonvásár kastélyának szerencsés volt a története ahhoz képest, ami sok más magyar kastélynak jutott, hiszen ezt viszonylag hamar birtokba vette a Tudományos Akadémia, egy viszonylag jó használó, és gondoskodott is mindig arról, hogy a kert ne pusztuljon le teljesen. A kertnek barokk kori építése is volt, hiszen a barokk időnek is kellett, hogy legyen parkja, s erről árulkodik a templom barokk tornya is. Ma egy hangulatos kerti rész a valódi angolkert hangulatát sugározza. Egy kőhíd is található itt a tó tengelyében, ami Magyarországon az egyetlen ilyen jellegű kerti építmény. A tó felújítása is megtörtént. Ezt azért hangsúlyozom, mert látszólag ez roppant egyszerű dolog, de óriási költségei vannak, és bonyolult feladat. A Szent László patakot duzzasztották tóvá, abszolút mesterséges kertépítészeti munka volt, hogy a kastély előtt a tó megjelenjen a szigettel együtt, ahol a Beethoven hangversenyeket szokták tartani. Csak érdekességként említem meg: egészen biztos, hogy a sziget és a víz Beethoven ottjártakor nem létezett. Volt egy nagyszerű klasszicista időszaka is a kastélynak, amiről nem nagyon beszélünk, de hogy volt, arra bizonyíték ez a nagyszerű kert. Hiszen ami itt van, az mind abban az időben épült, akkor jött létre. A parkban található egy hatalmas, Észak-Amerikában honos mocsárciprus, amely a Magyarországra telepített ilyen növények egyik legidősebb példánya. A kastély megint tatarozás előtt áll, egy homlokzat tatarozás előtt. Szeretném hangsúlyozni, hogy egy ilyen helyen, mint Martonvásár, ahol egy kutató intézmény él és dolgozik, nyilvánvalóan nem lehet az életet megállítani, újabb funkciókat kell elhelyezni. Ez megint fölveti azt a problémát, amiről Marosi Ernő is szót ejtett, hogy hogyan is viszonyuljunk egy műemlék rekonstrukciójához. Szabad-e ezt vagy azt a kertépítményt úgy megújítani, ahogy akarjuk vagy sem? Egy biztos: A kertben az idő roppant fontos tényező. Amíg egy szobrot esetleg - alapos megfontolásokkal úgy vélünk nem szabad meghamisítani, a kertben ez egy kicsit másképp van. Gondoljunk arra, hogy a kert fénykorában sem pont ugyanúgy ültették a növényeket, naponta változott színük, formájuk, tehát egy kicsit mindig változott. Még a barokk kert is, amit nagyon geometrikus formába próbáltak préselni. Egy tájképi kert még annyira sem volt ugyanaz. Itt az elővillanó barokk templom és az angol gót stílusú homlokzat arról árulkodik, hogy a park óriási átalakuláson ment keresztül, s pont azt a jelleget viseli magán leginkább, ami