Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

III. szekció - Petravich András: A kastélyprogram ma

hasznosítást biztosítani, és műemléki színvonalon helyreállítani őket. Azonban ezek a helyreállítások egyre lassuló ütemben történtek, és nem sikerült a teljes állományra kiterjeszteni őket. Az állomány többségénél egy csak többé-kevésbé elfogadható vagy el sem fogadható hasznosítással, és közepes vagy romló állaggal kellett számolni. A '60-as évek végétől kezdett megmutatkozni az, hogy a helyzet már nem javul tovább, sőt, inkább romlik. Ennek egyik oka az volt, hogy a gazdasági helyzet javulásával egyre inkább fölöslegessé váltak a szükségből igénybe vett épületek, és ezeket az amúgy sem gondozott kastélyokat, kúriákat, amikor megépült az új, most már arra a funkcióra megfelelő épület, akkor sorsukra hagyták. így például a kisasszondi termelőszövetkezetnek már nem volt szüksége többé a Sárközy-kastélyra, melyben irodái meg terményraktára volt, otthagyta üresen. Mára végveszélybe került. A nagyszabású együttesek közül - leszámítva az OMF beavatkozásait - teljesen magára hagyott a bajnai Sándor-Metternich kastély. Korábban gépállomás volt, majd a mezőgazdasági kombinát kezelésébe került. Nem tudták mire használni, kiköltöztek belőle. A Süttőhöz tartozó Bikolpusztán rokokó kastélyépítészetünk egy gyöngyszeme jutott a pusztulás határára. Korábban szükséglakások voltak benne. Egyszerűen sorsára hagyták. Csombárdon, Somogy megyében a tanácsi kirendeltség és több más községi létesímény működött a kastélyban, szintén megüresedett. Meg kell említenem, hogy erre a relatív gazdagság miatti funkcióvesztésre még rájátszottak olyan tényezők is, mint a község összevonások. Megszűntek a községi tanácsok, nem kellett többé az épület. Az iskolakörzetesítésekkel is több kastély maradt úgy üresen, hogy elvitték a községből az iskolát. Egy másik tényező, ahol ugyan az épület még kellett volna, de már nem volt pénz a fenntartására, életveszélyessé vált. Mint pl. a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély, ahonnan nem azért költözött ki a gyermekotthon 1979-ben, mert épült egy kacsalábon forgó új, hanem, hogy felújítsák az életveszélyessé vált épületet. Máig sem tudták felújítani. Ide tartozik a Barcshoz tartozó Belcsapusztán az a nagyon szép késő eklektikus kastély, a Kremsier-kastély, ahol lakások voltak mindaddig, amíg végképp életveszélyessé nem vált, mert csak azért költöztették ki a lakókat. Néhány épület menthetetlenné is vált, 1966-80. között 28 kastélyt és kúriát kellett a műemlékjegyzékből törölni kifejezetten azért, mert kilátástalan volt a sorsuk (pl. a tarnaörsi Orczy-kastélyt). A '70-es évek végére - egy 1979-81. között elvégzett vizsgálat szerint kastélyállományunk 29%-a volt rosszul, vagy csak átmenetileg elfogadható módon hasznosítva, 2%-uk állt üresen. Ehhez tartozott még - és ezeket a továbbiakban közösen kezeltük — néhány olyan más középület is, amelyik jellegében, sorsában nagyon közel állt a kastélyokhoz, így több zsinagóga (pl. az abonyi zsinagóga, amit máig tápszerboltként "hasznosítanak", s amely klasszicista építészetünk egyik gyöngyszeme). Vizsgálataink eredményeképpen világossá vált, hogy sürgős intézkedésekre van szükség, és ezt csak kormányszinten lehet megtenni. Külön pénzeszközök biztosítására és más magasabb intézkedésekre van szükség. A kormány gazdasági bizottsága 1981. szemp-