Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

III. szekció - Petravich András: A kastélyprogram ma

tember 12-én - számunkra nagyon jelentős dátum - megtárgyalta az építésügyi és városfejlesztési miniszter előterjesztésében (a már említett szakvizsgálatunkra támaszkodva) a kastélyállomány helyzetét, és hozott egy nagy jelentőségű határozatot a veszélyeztetett kastélyok és más középületek megóvásáról és hasznosításáról. Ez a határozat négy fő célt tűzött ki. Az egyik az állagmegóvás, tehát, hogy a végső pusztulástól mindenképpen meg kell mentenünk az épületeket. Erre a célra a kormány 40-50 millió forintos külön keretet bocsátott az OMF rendelkezésére. Ennek összege a későbbiekben növekedett is. A második a kastély jellegéhez méltó hasznosítás elősegítése. Ehhez is létesített egy pénzügyi keretet 50-60 millió forintos évi összeggel (ez ugyan kisebb összegekkel indult, de később ezt is felemelték). Ezt pályázati úton lehet mindmáig elnyerni, egy darabig az Állami Fejlesztési Bank, majd annak megszűnte után a Magyar Hitelbank az OMF és más szervek szakvéleménye alapján ítéli oda - részben visszatérítendő formában a 1apju

11

atásként , részben pedig közvetlen költségvetési juttatásként, vissza nem térítendő módon. A harmadik feladatcsoport a jó hasznosítást és fenntartást elősegítő kedvezmények biztosítása. Ebben átmeneti eredményt értünk el. 1983-ban néhány rendelet, rendeletmódosítás látott napvilágot az építési adó, majd a beruházási illeték eltörléséről. Itt a nagy gondot az jelenti, hogy a változások mindezeket az eredményeinket elsodorták, kezdhetjük újra és újra a küzdelmet. Pillanatnyilag sem az ÁFA-nál nem sikerült biztosítani ezt a kedvezményt, holott ez alapfeltétel lenne, sem a folyamatos fenntartást szolgáló kedvezményeknél nem értünk el tulajdonképpen semmilyen eredményt. A hasznosítási lehetőségek intézményes feltárása a negyedik feladatcsoport. Kisebb részeredmények vannak, de főleg gazdasági okokra hivatkozva nehézségekbe ütközünk. (Pl. szerettünk volna nagy idegenforgalmi hivatalokat, szállodaláncokat bekapcsolni, majdnem teljes kudarccal.) A konkrét eredményekre rátérve: állagmegóvásra, elsősorban önálló állagmegóvásra olyan kastélyoknál került sor, ahol a beavatkozást már nem lehetett tovább halogatni, de a végleges rendeltetéshez nem találtunk partnert. Ilyen volt például a lovasberényi kastély, ahol már évek óta folyt a Fejér megyei Tanáccsal közösen az állagmegóvás, de a kastélyprogram eszközeivel meg lehetett gyorsítani, és 1985-re be lehetett fejezni. így került sor Borsod megyében az Abaújszántóhoz kapcsolt Cekeházán lévő Pat ay—kastély állagmegóvására, hogy meg tudja várni, amíg akad gazdája. De Somogy és Komárom megyében is történtek ilyen állagmegóvások (pl. ez utóbbiban a süttői Bikolpusztai kastély).Nógrád megyében most indulnak ezek. A teljes helyreállítások közül szeretném előre venni a kulturális célúakat. Nem a számuk, hanem a jelentőségük miatt, hiszen korábban ezek nagyon háttérbe szorultak. A program első négy évére van adatom: akkor a kastélyok valamivel több mint 1/3—át, pontosan 34%-át hasznosították kulturális célokra. Ennek is az élére kívánkozik a nagycenki Széchenyi kastély. A Széchenyi István szárny helyreállítása múzeumi célra 1985—ben készült el. A pácini Mágóchy-Alaghy-Sennyei várkastélyban tavaly nyílt meg a múzeumi és műemléki hónap alkalmából a Bodrogközi Múzeum.