Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

III. szekció - Petravich András: A kastélyprogram ma

PETRAVICH ANDRÁS A KASTÉLYPROGRAM MA Szeretném egy kis visszatekintéssel kezdeni, mert talán nem mindenki ismeri, hogy hogyan jutottunk el egyáltalán a kastélyprogramig . A II. világháború után mintegy 1500-2000 kastély állt Magyarországon a háború által többé-kevésbé megrongál

tan , némelyik - kicsit szerencsésebben - megkímélten, általában a régi gazdája által elhagyottan, többé-kevésbé kifosztva. Ám nemcsak a gazdasági feltételek voltak a háború után kedvezőt— 1enek. A rendszerváltással nálunk együttjárt a kastélyok szándékos elpusztítása, mintha valamilyen bűnbakok, vagy legalábbis a letűnt, megtagadott rendszer jelképei lettek volna. Nem tartozott ugyan az ország első számú gondjai közé, de lényegesen többet tehettünk volna értük.Mementója ennek a kastélypusztu1 ási folyamatnak az ország egyik legszebb kastélya, az alcsúti nádori kastély. Ez zömmel már a háború után pusztult el olyan mértékig, hogy a főépületből csak a portikuszt sikerült megmenteni és később helyre— ál 1ítani. Végül is a kastélyok többségének nem a hosszú ideig tartó gaz dátlanság és az idő pusztítása lett a sorsa, hanem ilyen—olyan célokra használatba vették őket. Sajnos ezeket a célokat a közvetlen gazdasági szükségszerűség határozta meg elsősorban: arra használ ták, amire az adott helyen éppen épület kellett. így a megalakuló különböző kollektív mezőgazdasági szervezetek, csoportok, állami gazdaságok, gépállomások vették birtokba a legtöbbet. A bajnai Sándor-Metternich-kastély például gépállomás lett. Sok kastélyt szükséglakásnak használtak: egyszerűen valahova költözni kellett a lebombázott, elpusztult épületek helyett. Nagyon sok kastélyban laktak, és hasonlóképpen különböző közigazgatási intézményeket, más közösségi létesítményeket is helyeztek el bennük. A csetényi Hol itscher-kastély Veszprém megyében a község majd minden intézményét befogadta: tanácstól a gyógyszertárig; talán még itt is vannak ezek. Mindezen funkciókkal természetesen együtt járt, hogy miután eleve ideiglenesnek szánták, nem törődtek az épülettel, nem is tudták az adottságait kihasználni. Nem túl szép műszóval: lelakták ezeket az épületeket. Azért - mondjuk ellentétben a gépállomás meg terményraktás hasznosítással - már a közösségi, közületi funkció valamivel jobb volt. Két-három évtizedre biztosította a fennmaradást. Még egy fokkal kedvezóbrnek ítélték egykor a szociális vagy egészségügyi célra való felhasználást. Ezt egy nagyon komoly társadalmi tényező is motiválta: Azzal, hogy idős vagy életüket nehéz körülmények között leélt embereket, volt cselédeket helyeztek el iyen körülmények között, egyfajta igazságtételt is véltek gyakorolni, ugyanakkor nem számoltak vele - és ez évtizedek múlva derült ki igazán -, hogy nincsenek meg a kastélyok fenntartásának alapjai. A hatvani Grassalkovich-kastélyban kórházat és rendelőintézetet rendeztek be, és addig használták, amíg életveszélyessé nem vált, utána egyszerűen kiköltöztek belőle. Kórházaknál még külön gondot okozott, hogy a korszerűsítést egész egyszerűen nem