Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

II. szekció - Winkler Gábor: Győr belváros rehabilitációjának tapasztalatai

szociológusokkal, várospolitikusokkal együtt lehet megvizsgálni. Vannak ugyan számaim, jellemző számok, de igazából ez a folyamat egészében nem fölmérhető pillanatnyilag. És mi lenne a végkövetkeztetés? Hát, valami olyasféle, hogy nemkívánatos a belváros teljes társadalmi struktúrájának átalakulása egy városmegújítás során. Talán sikerült végre megtalálni a városrehabilitáció műemléki, technikai eszközeit, azokat az eszközöket, amelyek segítségével úgy tudunk megújítani egy műemléki belvárost, hogy a karaktere nem változik meg. Ezeket az eszközöket most társadalmi, szociológiai szinten is meg kell találnunk. Van győri iskola? Nincs győri iskola? Egri iskolája sincs, meg budai iskolája sincs ennek a folyamatnak, ezt most, a következő években kell megteremtenünk. De remélem, hogy lesznek iskolák, és akkor azok tapasztalatairól is be tudok majd számolni. S hogy mit gondolnak azok az emberek, akik a belvárosban élnek, és akik átélik ezt a sok dicsőséget, meg a látványos eredményt hozó folyamatot? Egy kicsit bizonytalanok, mert számukra a városmegújítás egzisztenciális kérdés, és a további életük menetét is meghatározhatja. Amikor elbeszélgettem - kérdőíveket töltögetve ki - az ott élő emberekkel, s megkérdeztem, hogy érzik magukat, mik a reményeik, azt mondták: "Mérnök úr, valahogy úgy vagyok én ezzel a belvárossal, mint a csiga a házával. Külső szemlélőnek az a fontos, hogy szép legyen a csiga háza, de én a túlélés esélyeit latolgatom."