Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

I. szekció - Tatár Dezső: A nemzeti emlékhely a városközpontban

többi, vele egyidőben alapított püspöki székesegyháztól. A bazilikával összefüggő káptalant Szent István nem helyezte egyetlen püspök fennhatósága alá, így a középkorban egyedülálló függetlenséget biztosított számára az egyházi hierarchiában, mindvégig állami feladatokat látott el, benne őrizték a koronát és a többi királyi jelvényt, itt volt az ország levéltára is. A következő évszázadokban, egészen a török időkig itt koronázták királyainkat. Összesen 37 király-koronázás történt e falak között. Ez volt a királyi esküvők színhelye is, végül pedig itt temették el nemzeti királyaink többségét, számszerint 15-öt. A bazilikához közvetlenül csatlakozott az István király korában felépült káptalan. A templomot Szent István halála után további nagyarányú építkezésekkel bővítették, majdnem minden király tovább gazdagította az állami életben egyre jelentősebb építményt. A bazilikához több sírkápolna is csatlakozott. A jelenlegi feltárások három kápolna maradványát őrzik. A bazilika sorsa az 1543-as török elfoglalás után pecsételődött meg. 1556—

ban az épület lőszerraktár lett, ami az 1601-es ostrom során felrobbant. Ez után indult meg köveinek széthordása. Épületek bontásakor még ma is találunk másodlagosan beépített bazilikaköveket. A török kiűzése után a részben még meglévő épületet rohamosan elbontották. 1800 körül, a püspöki palota építésének idejére tűntek el maradványai a föld színéről. Ezután a Nagyboldogasszony bazilikáról csak mint régészeti-ásatási területről beszélhetünk. Több ásatási periódus után a Szent István bazilika mai képét döntően az 1936-38. évi építészeti kialakítás határozza meg, mely a Szent István halálának 900. évfordulójára előkészített városrekonstrukciós ünnepség része volt. Ezt az előzőekben vázolt történeti, régészeti és igényes építészeti kialakítású helyet ma székesfehérvári középkori romkert néven ismerjük. Most pedig tekintsük át az első lépéseket, elképzeléseket, kezdeményezéseket a nemzeti emlékhely, az emlékezés helyének mai kialakítására. A nemzeti emlékhely méltó megörökítésének igényével az illetékes kormányzati szervek is egyetértettek, és a városnak ezt az elhatározását megerősítették. A szándék megalapozására 1988-ban országos nyilvános tervpályázatot írtak ki minél szélesebb körű és igényes ötletek, elképzelések, gondolatok, javaslatok beszerzése céljából. A pályázóknak - a kiírás szerint - javaslatot kellett tenniük Székesfehérvárnak a magyar államiság történetében kiemelkedő szerepét, nemzeti jelentőségét és ezen belül királyaink és hozzátartozóik földi maradványainak őrzését megörökítő emlékezés helyére. Ezen részleteiben az állami és egyházi protokoll koszorúzási helye, a királyok és hozzátartozóik földi maradványai (tehát a csontemlékek) őrzési helye, a romkerti kőtár bővítésének és az egész létesítmény kiszolgáló egységének kijelölése és megtervezése volt értendő. A tervpályázati kiírás fontos követelménye volt, hogy a pályaművek javaslatai vegyék figyelembe a terület városrendezési, műemléki, építészeti és művészettörténeti összefüggéseit, lehetővé téve az emlékezés és kegyelet méltó kifejezését a megrendezendő események és látogatások alkalmával. A megemlékezés helye a meghatározott területen helyezkedjék el, megjelenése méltóságteljes legyen, ugyanakkor emberi léptékű. Az államiságot és történelmi hitelességet egyaránt tükrözze. Harmonikusan illeszkedjék a meglévő műemléki környezetbe. A feltárt és későbbiek során feltárandó építészettörténeti, régészeti emlékek bemutatását ne akadályozza, sőt annak láthatóságát előnyösen fejlessze tovább