Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

I. szekció - Kralovánszky Alán: A középkori Nagyboldogasszony bazilika feltárásának legújabb eredményei

lünk falat, találunk sírt, találunk alapfalat, vagy találunk bármit), és nem csupán a fő összefüggéseket vizsgálni (hogy pl. a pillérek és a pillérbővítések relatív kronológiája hogy jön egymás után), hanem megpróbálunk két irányban is tovább terjeszkedni . Az egyik éppen az, hogy a már meg nem lévő elemek, amik valaha állhattak (lehet ez akár egy ilyen XVIII. századi térkép, vagy lehet egy olyan elem, amit pl. Henszlmann még jelzett az ő ásatásai alaprajzán a múlt század közepén, de ma már nincs meg), hogy ezeknek az elemeknek az esetében megvizsgáljuk azt, milyen feltételek mellett fogadhatjuk el valósnak - noha nincsenek meg - és ez mennyiben segítheti azt, hogy a bazilikáról alkotott túlságosan sematikus kép egy kicsit tovább mélyüljön. Ezek után felmerül a kérdés, följogosít-e bennünket ez arra, hogy higgyünk legalább a tendenciában benne lévő információknak vagy sem. Nézzük meg, hogy milyen információkat rejt magában a két térkép: A ' XV. vége, XVI. század elejére mindenféleképpen ki kell alakulnia annak a képnek, amit délről az jellemez, hogy az Anjou pillérekhez ill. pillérbővítésekhez északról már mindenféleképpen kapcsolódik, valószínűleg végig, noha itt hiányoznak a pillérek, egv észak felé nyúló pillérbővítés. Probléma csupán az, hogy ha a XVIII. századi térképekre nézünk, akkor semmiféleképpen nem látunk dél felé az előzőekhez hasonló pillérbővítéseket. Noha a formális logika azt mondaná, hogy szimmetrikus tempiomtérben szükségszerűen meg kell legyenek a déli pi 1lérbővítések északi megfelelői . Nincsenek meg. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy mindkét térkép rajzolója tudott mérni, és tudott rajzolni, hiszen észak felől mind a kettő jelzi, hogy támpillérek tagolják az északi falsíkot, és ezek a támpillérek jellegükben sokkal kisebbek, mint maga a déli pillér bővítés. Úgyhogy valószínűsíthető, hogy amelyik tagozatokat látjuk, azok a bazilika utolsó periódusában élő tagozatok. Ez fölveti azt a kérdést, hogy elfogadjuk-e, el fogadhatjuk—e egy ilyen aszimetrikus főhajó létét. Legalább a hipotézis szintjén a következőket látjuk: Egyrészt az egyes, a kettes és a hetes pillér mindkét oldalánál az északi pillérbővítések északi síkja olyan tagozat, mely részben visszafarágasokat, részben eredeti fűrészelt tagozathiányokat mutat, ami arra utal, hogy ebben a periódusban a bazilika térfala déli oldalról áthelyeződik egy kicsit északabbra. Még egy ilyen közvetett bizonyítékunk van: az egyes pillér nyugati, illetve a kettes pillér keleti Anjou bővítését teljesen visszabontják a korábbi pillérmagig, és egy más anyagú, kis kváde— res kőből épitenekúj

abb pillérbővítést vagy pillérkiegészítést , ami - úgy tűnik - (legalábbis ez a legkisebb ellenállas irányába való elmozdulás) csak akkor képzelhető el, hogyha korábban ezekre a hevederekre ill. ezekre a pillérekre terhelő fölmenő bazilikális falazás áthelyeződik északabbra, és így szabadon ki lehet váltani a korábbi fal tömeg bármely közét. Ez azt eredményezi, hogy nem egy aszimetrikus térre kell gondolnunk, amibe támpi11 érként belelóg az északi pillér bővítése, hanem egy olyan északra tolódó térfal alakul ki, amely lehetővé teszi, hogy a déli mellékhajó és a főhajó között kialakuló tereket egyéb módon (pl. sírok körüli kultuszhelyek hasznosítására) alakítsák ki. (Szabó Zoltán kiegészítése) A Hensz1mann-fé1e töltárási-, valamint az általunk ismert ada tok alapján a következő geográfiai meghatározottságot is figyelembe kell vennünk: A belvárosnak két dombja van, amely közül mind a kettő foglalt, a királyi bazilika pedig gyakorlatilag a két domb