Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

I. szekció - Hajnóczi Gyula: Római emlékek védelme Magyarországon

mutattuk meg - "kettévágja" az idő: a capitólium pl. Hadrianus-kori, a palatium a két bazilikával és a többivel (a horreum is) már a későbbi római időkből, Diocletianus és Constantinus korából származik. A palatium újabb rekonstrukciója vagy romkonzerválása, részleges kiegészítése egy olyan kis gyöngyszeme az egész romkertnek, amely kívánta, hogy csináljunk vele valamit. Eredeti anyagában megvolt a fél- illetve negyedkupola, és a párkány részleteiből is valami. így itt megint egy közvetett anastylosisnak értékelhető valami született, a baj csak az volt, hogy hiába csináltunk drenage rendszert mögéje, sajnos kialakult előtte egy teknő (ugyanis volt itt egy provizórikus színházlelátó), ezért tönkre ment, úgyhogy aki ma nézi, sajnos egy alumínium kalyibában látja a palatiumot. A műemlékvédelem feladata, hogy újból rekonstruálja. Fájó pontja az áttekintésnek Fenékpuszta, mert azok a fáradozások, amit az OMF és BME a helyreállításában tettek, sajnos mind meddőnek bizonyultak. Pedig tudjuk, hogy Fenékpuszta milyen fontos szerepet tölt be a kontinuitás kérdésének megítélésében. A falazatnak mindmáig csak egy-két részletét rekonstruálták, pl. a déli kaput, ahol a Valeria és Pannónia Prima előkerült (Környe, Ságvár és Kaposkula vonalon található több ilyen nagy belső erőd). A római emlékekkel való foglalkozás kapcsán azt kell megjegyeznem, hogy az csak akkor került az OMF érdeklődésének középpontjába - az ottani nagyvolümenű feladatok mellett -, amikor építészeti lehetőségeket és kifutást biztosított vagy igért a tervezők s z ámára. Erdei Ferenc az egyik Balaton széli villánál, Örvényesnél megpróbált egy modul rendszerű, provizórikus lefedő konstrukciót létrehozni, de az ásatásokat nem folytathatta, így elhagyatott hellyé változott az egész, aztán csövezőknek lett búvóhelye a védőépül et. Sopronban egészen más volt a helyzet, mert Dóczi Klára és középkori régész kollégái munkája eredményeképpen kiderült, hogy a középkori városfalak és bástyák mind a római falakon nyugszanak. Ez hatalmas szenzáció volt annak idején - ma is szenzációnak kell értékelnünk -, mivel a sokat emlegetett szellemi, áttételes kontinuitás itt kimutatható volt, igazolódott. A hűségtorony alatti városkapunál, a köré kialakított modern múzeum mellett Nagypál Judit dolgozott, s védendő a városfalnak ezt az értékes római szakaszát (ami ugyan ledőlt egy részletében, de az eredeti köveket szépen visszahelyezték) - a régészekkel konzultálva -, egy fölpréselt betonköpenybe zárta azt, és csak helyenként engedett betekintést az eredeti falra, eredeti maradványokra. Ez tehát egy egész másfajta szemlélet (sok vitát is váltott ki), mégis korrekt és egzakt a megoldás, mivel csak a védelmet biztosította, az eredeti anyagot meghagyta a maga intaktságában. Ugyancsak az OMF, Vladár Ágnes munkája (aki megítélésem sze rint az OMF építészei közül a leginkább érzi a római műemlékekkel való teendőket és annak szellemiségét) Pécsett a városban fellelt sírkamra vagy temetőkápolna megőrzése, amely a Járdányi Paulovics féle romkertben került elő mozaikokkal és egy egészen különleges, ortogonális terekből összetett centrális épülettel (kerengővel körülvéve), s amelyik feltehetően tovább élt a középkor folyamán is, de funkciójában a mai napig meg nem határozott épület.