Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

Nyitó plenáris ülés - Baráth Etele: A műemlékvédelem aktuális feladatai

A közvélemény - joggal - elégedetlen műemlékeink mai állapotával és hasznosításával. Ez szorosan összefügg egész társadalmi helyzetünk jelenlegi válsághelyzetével. Az eddig lényegében állami költségvetésre támaszkodó centralizált anyagi eszközök egyre kevésbé elégségesek a műemlékállomány fenntartására, és napjainkra a központi hitelek az állagromlás megállítására sem elégségesek. A költségvetési kereteket rövid távon jelentősen növelni sajnos nem lehet, ezért más eszközökkel is segíteni kell a műemlékvédelem anyagi hátterének megjavítását. A kormány és természetszerűleg a felelős építésügyi tárca a jelen helyzetben erőfeszítéseket kíván tenni a műemlékvédelem helyzetének megszilárdítására, és a további fejlődés feltételeinek megteremtésére. Az Országgyűlés Építési és Közlekedési Bizottsága a közelmúltban tárgyalta meg azt az előterjesztést, amelyben a tárca az Országos Műemléki Felügyelőség részvételével összefoglalta a magyar műemlékvédelem mai problémáit és a továbblépés érdekében teendőket. A legfontosabb feladatokat a következőkben lehet össze— fogla 1 ni : Minenekelőtt meg kell szilárdítani és korszerűsíteni kell a műemlékvédelem törvényes alapjait. Célunk a műemlékek nemzeti jelentőségét és védelmét már az alkotmányban is rögzíteni. Ezenkívül új törvényszintű szabályozást alkotni a műemlékek védelmére. Magyarországon először, és máig utoljára, 1881-ben alkottak törvényt a műemlékek védelméről. Azóta csak törvényerejű rendeletek és miniszteri rendeletek szabályozták ezt a kérdést. A jogi keretek ma már sok tekintetben elavultak, s nem elég hatékonyak. 1881 óta most készül először új műemléki törvény, melynek munkálatai folyamatban vannak. Azt gondoljuk, hogy az új műemléki törvény keretei - párhuzamosan a vele folyó építésügyi törvény előkészítési munkálataival - a társadalmi vitában dőlnek el, és ez fogja véglegesen kijelölni az új törvény jelentőségét, szerepét és jövőjét. Határozottan kétlábra kívánjuk állítani a műemlékvédelmet, s ezért szorgalmazzuk - a művelődési miniszterrel egyetértésben - a művelődéspolitikai alapok kiépítését is, melyet máig nélkül özünk. Ugyanakkor azt is határozottan le kell szögeznünk, hogy a műemléképületek és építmények, amelyek - természetüknél fogva szervesen beépültek az épített környezet egész struktúrájába, egész léte egzisztenciálisan összekapcsolódik az épített környezet sorsával és fejlődésével. Tehát ebből következik, hogy védelmük és sorsuk intézése, irányítása abból kiszakítva nem biztosítható hatékonyan. Épp ezért nem értek egyet azokkal a kezdeményezésekkel, amelyek a művelődésügy irányítása alá kívánják helyezni a műemlékvédelmet. Amennyire igényeljük a művelődésügy hatékony támogatását, annyira végzetesnek tartanánk azt az épített környezet irányításától elszakítani. Ezt annál is inkább vallom, és úgy gondolom, sok minden más tettel is alátámaszthatom, alátámaszthatjuk, mivel az az építési törvény, amelynek előkészítésén fáradozunk, szintén tágabb körben szeretne szabályozni, és általában az épített környezet egészére kiterjedő magatartást kíván meghonosítani. Annak is tudatában vagyunk, hogy az épített környezet nem elválasztható a természeti környezettől, és legkevésbé a társadalmi környezettől. Meggyőződésünk az, hogy a műemlékek, a régmúlt emlékei kizárólagosan ebben az összetartozó, és egymással kölcsönhatásban lévő történelmi folyamatban mérettethetnek meg. Én