Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

Nyitó plenáris ülés - Baráth Etele: A műemlékvédelem aktuális feladatai

azt hiszem, hogy bizonyos elidegenedés egyenesen következett egy olyan célhierarchikus, lineáris hitből, egy olyan elképzelésrendszerből , amelyik mindig egy-egy tényezőből próbálta kibontani a tennivalókat, s annak próbálta alárendelni a végrehajtás mozzanatait. Meggyőződésem, hogy a mai magyar társadalmi átalakulás, és ennek tulajdonképpen az itt jelenlévő öntevékeny társadalmi szervezetek is tanúi, maximális teret fog nyújtani, és már nyújt is azoknak a társadalmi mozgalmaknak, amelyek ezeket az összefüggéseket kibontakoztatni tudják. Meggyőződésem, hogy ebbe a környezetbe illeszkedik és egyfajta sajátos társadalmi vállalkozásként kell hogy megjelenjen ennek a tágan értelmezett, de összefüggéseiben rendkívül szoros láncot alkotó környezetnek a fejlesztése. Én azt hiszem, hogy mindez - bármily tágan is értelmezzük - nem vonhatja el a figyelmet a konkrét, szűkebb tennivalóktól. A műemlékvédelem napjainkra kialakult és komoly szellemi tőkét képviselő intézményét, az Országos Műemléki Felügyelőséget mind hatósági feladatainak ellátásában, mind tudományos hitelében és tekintélyében meg kell erősíteni, tovább kell fejleszteni. Nemzeti értékeink hatékony felügyeletét egy magas szakmai szintű országos intézmény nélkül felelősséggel ellátni nem lehet. Meggyőződésem, hogy azok a szándékok, amelyek ennek az intézménynek lazítására törekednek, komoly hibát eredményeznének. Az intézményes műemlékvédelem továbbfejlesztésének egyik iránya az együttesek védelme kell hogy legyen. Ennek során tudományosan megalapozottabbá és szervezettebbé kell tenni történelmi településeink védelmét, a település szerkezeti rendszereinek föltárását, ismeretét, védelmét. Összehangoltan mindezt az épített emberi környezet egészének védelmével, és a környezet a 1 akitás humán tendenciáinak erősítésével. Műemlékeinket, különösen a rosszul vagy méltatlanul felhasznált kiemelkedő értékeinket átgondoltan be kell illesztenünk a nemzet társadalmi és kulturális életébe. Az intézményes védelem másik fontos fejlesztési iránya ezek sorsának kézbevétele. Az átalakulóban lévő tulajdonviszonyok és a gazdasági szerkezet mozgásai közepette fontos feladat a kiemelkedő nemzeti épü1 etvagyon, elsősorban a műemlékek (M) sorsának állami kézben való felügyeletét és irányítását biztosítani, és ennek során az egyetemes nemzeti érdekeket érvényesíteni. A műemlékekkel való gazdálkodás egyik oldala az, hogy az állam, a kormányzat a társadalom érdekeinek szolgálatában nem háríthatja el magától a kultúra értékeinek fenntartásáért hozandó anyagi áldozatokat. A másik oldala, hogy meg kell teremteni az érdekeltségeknek és lehetőségeknek azt a rendszerét, amely a műemlékvédelem állami felügyelete mellett a gazdaság spontán folyamataiban képes anyagi erőket mobilizálni a műemlékvédelem céljainak megvalósításához. Ugyanakkor világosan meg kell mondanunk, hogy ez nem jelentheti az értékek elvtelen kiárusítását, s ez ellen határozottan fel is fogunk lépni. Javasolom a Tisztelt Konferencia részére, hogy tegyen ajánlást egy továbblépésre, amely a ma építészete, a ma kulturális folyamatai és a múlt öröksége közötti szemléleti szakadékok áthidalására szolgálna. Javasolom, legyen elmélyült gondolkodás tárgya, hogy jelenkori építészeti értékeink - annak széleskörű kulturális összefüggésében - milyen módon illeszkedhetnek a védelem tevékenységébe. Ennek érdekében szorgalmazzuk is, hogy egy olyan