Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)
Nyitó plenáris ülés - Baráth Etele: A műemlékvédelem aktuális feladatai
BARÁT H ETELE A MŰEMLÉKVÉDELEM AKTUÁLIS FELADATAI A magyar műemlékvédelem mai helyzete és jövője szorosan összefügg az egész ország helyzetével és jövőjével. A műemlékvédelem problémái nem ítélhetők meg egész társadalmi, gazdasági helyzetünk, intézményrendszerünk múltjának és átalakulásainak problémáitól elszigetelten. Az elmúlt évtizedek helytelen történelemszemlélete, kultúrpolitikánk és közoktatásunk egyoldalúsága, az egész épületvagyon kezelésében tapasztalható felelőtlenség, az építészet alacsony színvonala, az építésügyi hatósági munka szakmai gyengesége, és az államigazgatási hatékonyság elégtelensége, valamint a helytelen káderpolitika mind hozzájárultak magának a műemlékvédelemnek területén is a mai, problémákkal terhes helyzet kialaku1ásához. A magyar műemlékvédelem többször változott intézményi szervezete az elmúlt negyven év alatt a nehézségek ellenére sok területen komoly eredményt ért el, az építésügyhöz tartozó szervezeti konstrukciójával és tudományos alapon álló szilárd elvi koncepciójával nemzetközi téren is jelentős elismerést vívott ki. De mindez nem jelenti azt, hogy egészében véve az ország műemléki értékeinek jelenlegi állapotát tekintve elégedettek lehetünk azok mai helyzetével. Mindez oda vezetett, hogy az intézményes műemlékvédelemnek ma nincs olyan egységesen pozitív társadalmi bázisa, mint az kívánatos lenne. Mind több műemlékellenes, műemlékvédele1em ellenes, műemléki hatóság ellenes megnyilvánulás tapasztalható a sajtón, tömegkommunikáció csatornáin keresztül. Ennek egyik oka kétségtelenül a hatósági munka hibáiban kereshető. Az esetenként késedelmes, szakmailag nem eléggé átgondolt intézkedések, a hosszan elhúzódó helyreállítási munkák joggal keltenek elégedetlenséget a közvéleményben. Ugyanakkor azt is tapasztalnunk kell, hogy intézményrendszerünk mai általános bizalmi válsága, amely úgyszólván minden intézménnyel szemben fennáll, a műemlékvédelem intézményeivel szemben sokszor indokolatlan, alaptalanul ellenséges hangulatot keltő támadások okozója. Az a félelmem, hogy ez hovatovább megosztja a műemlékvédelem területén dolgozó kollégákat is, és végzetes kárt szenvedne a műemlékvédelem ügye akkor, hogyha itt közöttünk ezek a nehézségek, ezek a nézeteltérések esetleg tovább fokozódnának. Másrészről kétségtelen az is, hogy az egészséges nemzeti öntudat, a hazafiság, történelmi hagyományaink tisztelete, történelmi múltunk értékeinek megbecsülése irányában örvendetes fejlődés tapasztalható. Melynek következménye az is, hogy a társadalomban fokozódik az érdeklődés történelmi múltunk emlékei iránt. Mind több jele mutatkozik annak, hogy a társadalom egyre inkább átérzi a történelmi értékeinkkel kapcsolatban ránk háruló felelősséget, és kész azokért áldozatokat is hozni. A közgondolkodásnak ez az örvendetes fejlődése azonban nem mentes bizonyos olyan torzulásoktól sem, amelyek viszont éppen a közoktatás és a helyes történelemszemléletre való nevelés múltbeli hiányosságai következtében egyfajta romantikus, nosztalgikus hangulatok irányában keresik a múlttal való kapcsolatot. Én azt hiszem, hogy a jövőben e téren többet kell várnunk az oktatás, a kultúra területéről is.
