Sedlmayer János - Juan Cabello: Dr. Gerő László (Kiállítási katalógusok)

Dr. Gerő László munkássága E kiállítás és a kiadvány dr. Gerő László építész munkásságát kívánja bemutatni, tervrajzokkal, fotókkal, írásműveivel, grafikákkal, könyvekkel és folyóiratokkal. Egy jelentős magyar építész szerteágazó oevre-jét állítottuk ki, amelyre nemcsak ő maga, hanem mi - a műemlékvédelemben dolgozók valamennyien - büszkék lehetünk. Gerő László munkásságára a sokszínűség és a sokrétűség a jellemző. Volt idő - a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején -, amikor az OMF elődjében ő volt egyedül „az építész", magára véve a műszaki feladatok zömét és az egyéb tennivaló jelentős hányadát. Beérkező terveket bírált el és hagy ott jóvá, konzultált és ötleteket adott, helyreállításokat tervezett szép számmal, kutatott, írt és tanított. Számos területen dolgozott-alkotott később is: tervező építészként, városrendezőként, szervezőként, szakíróként és tanárként. Az 1957-ben újjáalakult műemléki szervezetben, vagyis az OMFen belül már több építésszel vehette magát körül, akik részint tanítványai voltak, részint új hívei lettek. Korábbi feladataiból, az általa megindított helyreállításokból ekkor már többet át tudott ruházni az új munkatársakra, miközben az OMF műszaki osztályának vezetőjeként irányította a tervezést és az akkor még ide tartozó hatósági munkát. Munkaköre 1961 után változott, és ekkor személyére szóló feladatokat kapott, illetve választott. Bizonyos, hogy sokan e helyzetet mellőzésnek fogták volna fel, ő azonban nem, és munkáját változatlan erővel folytatta. Ezt igazolják a különböző címek és elismerések: a műszaki tudományok kandidátusa lett, Állami díjas (1972), Ybl-díjas (1958) és elnyerte az egyik legmagasabb nemzetközi elismerést, a Herder-díjat(1974) is. Életrajzi adatai helyett inkább alkotó egyéniségére szeretnénk itt utalni, valamint arról a hatásról írni, amely tanítványainak, sőt a mai műemlékvédelemmel foglalkozó összes építésznek munkájában akarva-akaratlanul megjelenik. Egyikről sem könnyű beszámolni: egy építész egyénisége, arca és szerepe mindig sokkal bonyolultabb annál, mint amit egy leírás közölni tud vagy amit mások munkájában közvetlenül ki lehet mutatni. Gerő László többször is kihangsúlyozta, hogy ő elsősorben tervező építész. Megtestesíti valóban azt az ideált, amely mindannyiunkban a tervezőről él. Széles körű ismerete a régi és a mai életről, kivételes ízlése, szakmai felkészültsége, ötletessége és a gondolatok továbbításához szükséges erő mind-mind olyan képesség, ami valóban elsőrangú építésszé avatja. Tervezési munkáiban a világos, áttekinthető megoldások, összhatásában pedig az artisztikum dominál. Az építészetet tudatosan elsősorban térművészetnek tartja és ennek megfelelően a tér egészének megjelenésére fordítja a legnagyobb figyelmet. Az egyszerűséget a magyar emlékanyaggal való azonosulás, illetve a szerényebb műemlékeinkhez való illeszkedés miatt is fontosnak tartja. Egyegy kiemelt részletre - burkolatra, kovácsoltvas munkára stb. - azonban különös hangsúlyt helyez, ezeket jó iparosokra, néha kivételes tudású művészekre bízza. A megelőző műemlékvédelem fontosságát erőteljesen kihangsúlyozta szóban és írásban. (Megelőző műemlékvédelem. Bp. 1950.) E látszólag magától értetődő feladatról gyakorta elfeledkezünk, mert az építészek rendszerint már csak beteg épülettel találkoznak. A műemlékvédelem összes feladatával foglalkozott az „Építé-