Sedlmayer János - Juan Cabello: Dr. Gerő László (Kiállítási katalógusok)

szeti műemlékek feltárása, helyreállítása és védelme" (Bp.l958)c. könyvében, amelyben összegezte a helyreállítások során szerzett tapasztalatait. A műemlékvédelemmel foglalkozó szakembereknek e könyvet feltétlenül ismerniök kell. Tervezői munkásságához szorosan kapcsolódik tanári tevékenysége is. A Műegyetemen 1948 óta fakultatív tárgyként adta elő a műemlékvédelmet. Hallgatóságát könnyed stílusával, frappáns kitérőivel, újszerű gondolataival, a megszokott megoldásoktól eltérő véleményével bilincselte le. Többen előadásai révén kötöttek örök barátságot a műemlékvédelemmel. Harmadikként említhetjük szakírói munkásságát, írásműveinek hatalmas számát, könyveit, tanulmányait, különböző írásokról szóló közléseit. Könyvei közül talán első helyen kell kiemelnünk a magyar várépítészetről készült köteteit. E tárgyban megjelent első könyve (Magyarországi várépítészet. Bp. 1956) valóban hézagpótló volt, hiszen mind ez ideig a külföli és a magyar várakat vagy abc-sorrendben közölték, vagy idejét múlta egyéb csoportosításban. Nem is gondolva arra, hogy e védelmi erősséget a tűzfegyverek és a várvédelem fejlődése szerint is lehet osztályozni. Ezek szerint öt kategóriába tudta besorolni a külföldieket és a magyarokat (I. Földvárak, II. Lakótornyok, III. Belső tornyos várak, IV. Külső tornyos várak, V. Ó- és új olasz bástyás várak, illetve erődök). A gyakorlat is bizonyította, hogy minden egyes újonnan előkerült, föld alól feltárt várat és várrészietet e kategóriába be lehetett sorolni, sőt könyve ismeretében a védelmi jellegük szerint korban is bárki el tudta őket helyezni. A várépítészet terén kifejtett elméleti munkásságának eredményeként, valamint sok magyar vár helyreállításának - mindenekelőtt Buda vára középkori részének tervezési munkájáért az Internationales Burgen-Institut (IBI) Tudományos Tanácsának elismert szaktekintélye és 1970 óta elnöke. írásműveinek vázlatos áttekintésekor nem mehetünk el szó nélkül „Városképi és Műemléki Vizsgálatok" kötetei mellett. Ezek összeállításában és szervezési munkájában is óriási részt vállalt. Jó néhány város vizsgálatát saját maga végezte, nagy részüknek pedig ő volt a szerkesztője és összefogója. Bámulatos ma már az a teljesítmény, amit a pár résztvevő és köztük Gerő László is produkált: rövid idő alatt 75 település vizsgálatát végezték el és dokumentálták. E kötetek ma is állandóan forgatott alapművek, a megállapítások legnagyobb része ma is helyes. Jó néhány kötetében a városrendezővel, pontosabban a védett városmagokatféltő és továbbfejlesztő építésszel találkozunk. Könyvet ír Eger, Pápa városokról, Budapestről (Pest-Buda építészete az egyesítéskor. 1974) és összefoglaló munkát készít a magyar védett városmagok helyzetéről és a teendőkről (Történelmi városrészek. Bp. 1971). A városmagok rendezésében is egyszerű, reális javaslatokat tesz. „A városrendezés az utcasepréssel kezdődik" hangsúlyozta sok alkalommal, és még ezt sem fogadták meg sok helyen. Figyelme kiterjed a város terein, utcáin kívül a legapróbb részletekre is, mint a szép burkolatokra, a növényzetre, a korlátokra, a világításra stb. Előterjesztései szerint jelölik ki kezdetben a tizennégy védett városrészt és a műemléki környezeteket. Nem felejtkezhetünk meg az építészettörténészről sem. A „Római Santo Stefano Rotondo" (Bp. 1941) megjelenése előtt foglalkozik már az óbudai katonai amphiteatrummal, nemcsak elméletileg, hanem helyreállításának tervezését is végzi. Hatalmas munkát végez a budai volt királyi palota, ezen belül a középkori várpalota kutatásában is. Emellett kiadványa készült - több nyelven - a budai polgárházakról, a Balatonmelléki műemlékekről (Entz Gézával). Kimutatja az eklektikus építészetünk értékeit és jelentőségét. Különös súllyal emeli ki az eklektikának a városépítészet terén kifejtett érdemeit Budapest és a vidéki városoknak fejlődésében. Emellett egyetemes építészettörténeti munkákat jelentet meg, mint pl. a Magyar Építészet (Bp. 1956 és 1973) c. könyvét, vagy a „Régi orosz építészet" (Bp. 1971) c. kötetét. A felsorolt művek mellett számtalan tanulmánya, cikke, ismeretterjesztő munkája olvasható és csak azon csodálkozunk, hogy mikor is készülhetett el e sok-sok írás? Talán érthetővé válik, ha elképzeljük Gerő Lászlót vonaton, szállodában, 6-8 emberrel egy szobában írni, ha elképzeljük őt a diósgyőri vár hevenyészett felvonulási épületében vagy az épülő újmassai kohó előtt kora hajnalban dolgozni, miközben a napot is látja felkelni és szarvasok is odamerészkednekkiállított asztala közelébe. Neki nem nyűg az írás, mint az építészek nagy részének. Óriási munkát végzett és végez ma is a „Műemlékvédelem" szerkesztésében. Az első szám az OMF megalakulásának évében, 1957-ben jelent meg. Azóta megszakítás nélkül Gerő László szerkesztésében és saját kezű tördelésében áll elő a magyar műemlékvédelem e folyóirata. Gerő László a munka és a művészet élvezője. Az egyszerűséget, a rendet kedveli, az építészetet és a műemlékvédelmet minden területen teljes erővel szolgálta és szolgálja. Sedlmayr fános